Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923

2.1 1923. február 21 . rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 228 - 229 - 230 - 231 - 232 - 233 - 234

1923. február 21-iki közgyűlés. 234. szám. 85 lezettségeink összege magyar koronában számítva kétszer akkora teherré emelkednék, mint amennyit az egyezmény aláírásának az időpontjában ez jelentett. Minthogy tehát teljesen nem értük el célunkat s minthogy a koronánk kisebb értékcsökkenése esetében is előállhat az a helyzet, hogy a vállalandó kötelezettségek óriási terhet zúdítanak a székesfőváros közönségére, méltóztatik emlékezni, hogy nem ugyan magában az egyezményben, hanem az egyezményt kísérő jegyzőkönyvben azzal a fentartással éltünk, hogyha egy ilyen szomorú eset bekövetkeztével nem fognánk tudni a mi kötelezettségeinket teljesíteni, abban az esetben emiatt ne vádoltassunk illoyalitással. Ebből az elvi alapból kiindulva kezdtük meg a tárgyalásainkat az angol hitelezőkkel is és először a frankegyezmény alapján terjesztettünk eléjük megoldási módozatot. Az angolok elvi álláspontjuknál fogva ezV a megoldást alapul nem fogadták el, hanem kijelentették, hogy ők font sterlinges megoldási alapot kívánnak. Erre átdolgoztuk a javaslatunkat és körülbelül a francia egyezménynek megfelelő font sterlinges megoldási alapot dolgoztunk ki. Sajnos, az angolok nem fogadták el ezt a megoldási módot sem, hanem elfogadva a mi azon álláspontunkat, hogy egyik hitelezővel szemben sem kényszeríttethetünk arra, hogy a főváros teljesítőképességét meghaladó megoldási módba menjen bele, ők azt a jóindulatú tanácsot adták, hogy igyekezzünk megkísérelni a közös hitelezői értekezletnek az összehívását, amelynek azután az volna a célja, hogy megvizsgálván a fővárosnak gazdasági és pénzügyi viszonyait, megállapítsák azt az összeget, amelyet a főváros magyar koronában a külföldi tőke és kamattörlesztési szolgálatra évenkint a költségvetésbe felvehet. Ugyancsak ennek a közös hitelezői értekezletnek a feladata lenne meghatározni azt, hogy melyik szerv volna az, amelyhez ez az évi dotáció juttattatnék, valamint megállapítani azt az arányt, amelyben a külföldi hitelezők az ő követeléseik arányában részesülnének. Minthogy az angolok nem látták az ő elvi álláspontjukat biztosítva és viszont ők maguk is úgy találták, hogy a francia egyezmény átalakítva font sterlinges alapra, a főváros teherviselő képességét annyira igénybe veszi, hogy az kötelezettségeinek teljesítésére nem képes, ennélfogva a francia egyezmény ellen óvással, tiltakozással éltek és ezt a küldöttségnek úgy szóval, mint írásban be is jelentették. Ezek után a küldöttség kötelességének tartotta a tárgyalások fonalát felvenni s két részre szakadva, az egyik rész Parisba és Svájcba, a másik rész a holland és a német hitelezőkkel való tárgyalások megejtésére Amsterdamba, illetve Berlinbe utazott. Annak a küldöttségnek, amelynek én is tagja voltam és még Wolff Károly biz. tag úr és Fock tanácsnok úr, amely Parisba ment, volt a feladata először a francia hitelezői érdekeltséget értesíteni a beállott fordulatról, hogy tudniillik az angol hitelezők óvással éltek, továbbá megnyerni őket a közös hitelezői értekezlet eszméjének, valamint a fizetések teljesítésére vonatkozó halasztást kieszközölni. Feladatunk teljesítésében a londoni svájci követségnek egyenes felkérésére, amelyet távirati úton Parisban kaptunk meg, elmentünk Baselbe a svájci hitelezőkkel való tárgyalások megejtése végett. A svájciak szintén az angol álláspontra helyezkedtek, ők is a legmelegebben pártolták a közös hitelezői értekezlet szükségességét, sőt a maguk részéről meg is Ígérték azt, hogy a francia hitelezőknél maguk fognak közbenjárni a közös hitelezői értekezlet megtartása végett. Ugyancsak a mi kérésünkre közölték velünk azt is, hogy a főváros különböző kölcsöneiből mennyi címlet volt már a háború előtt svájci birtokosoknál letétbe, tulajdonban elhelyezve. A küldöttség másik része, Schober Béla államtitkár úr, Csupor tanácsnok, Szabó főügyész és Oavora számtanácsos urak, mint említettem, Hollandiába és Berlinbe ment. A hollandi hitelezőkkel való tárgyalás során ugyancsak azon álláspont érvényesült, amelyet az angolok képviseltek, ők is a közös hitelezői értekezlet megtartását tartják szükségesnek, egyben ők is tiltakozásukat jelentették ki a francia egyezménnyel szemben. A német hitelezők képviseletében a Dresdner Bankkal tárgyalt a küldöttségnek ez a része, amely Berlinbe ment. Ezek is a legmelegebben támogatták a közös hitelezői értekezlet megtartását, kijelentették azonban, hogy csak abban az esetben vehetnek azon részt, ha vagy Budapesten, vagy valamely semleges állam városában lesz megtartva, mert különben akadályozva volnának a megjelenésben. Kijelentették továbbá azt is, hogy bővebb tárgyalásokba nem érdemes belemenni, mert az angol vagy francia hitelezők ellentmondása az esetleg megkötött egyezményeket amúgy is hatálytalanná tenné. Még egyéb kérdések is felmerültek a részletekre nézve, ezekről azonban ebben a pillanatban nem tartom szükségesnek a tisztelt közgyűlést értesíteni. Tisztelt Közgyűlés! Méltóztatnak arra emlékezni, hogy január 10-iki elnöki bejelentésemben felhívtam a tisztelt közgyűlés figyelmét arra, hogy a francia egyezmény XX. cikke értelmében a fővárosnak joga lesz az egyezménytől visszalépni arra az esetre, ha február 28-ig vagy valamely külföldi hitelező tiltakozást jelent be,