Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

14.1 1920. december 29. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 958 - 959 - 960 - 961 - 962

462 1920. december 29-iki közgyűlés. 962. szám. magára vállalta. A jövőre nézve pedig az a megállapodás jött létre, hogy a Pesti Chevra Kadisa az ingyenes zsidó temetéseket a községi temetkezési intézet számlázása után minden hónap 10-ik napjáig ki fogja egyenlíteni. A maga részéről csak azt kérte, hogy az a zsidó -vallású szegény ember, aki ingyenes temetést kíván igénybe venni, minden egyes esetben utalványért a Chevra Kadisához utasítandó, aminek rációja az, hogy az ő egyletük jobban tudja elbírálni a jelentkezők vagyoni és anyagi helyzetét. Igen természetes, hogy a Chevra Kadisa a nála jelentkezőktől az ingyenes temetést meg nem tagadhatja s ezeket a költségeket is, habár utalvány nélküli temetésekről lesz szó, a Chevra Kadisának kell viselnie, fennmaradván az a joga, hogy az ingyen eltemetett hozzátartozójától a temetkezési költségeket ja rendelkezésre álló eszközökkel behajthassa. Meg kell állapítanom tehát, hogy a lefolytatott szóbeli tárgyalások eredményéhez képest sem a múltra visszamenőleg, sem a jövőre nézve az ingyenes zsidó temetésekből folyóan a fővárost, illetőleg az általa fenntartott temetkezési intézetet semmiféle károsodás érni nem fogja, illetőleg e címen a Chevra Kadisával szemben felszámított követelések az utolsó fillérig meg fognak térülni. Az interpelláló bizottsági tag úr a zsidó temetkezésekkel kapcsolatban arra a kérdésre nézve kér választ, hogy a zsidó halottvivők alkalmazásával felmerülő költségeket miért viseli a községi temetkezési intézet. Ennek a kérdésnek a helyes megítélésénél mindenek előtt disztingválni kell. A zsidó halottvivők között vannak olyanok, akik a községi temetkezési intézetnek tesznek szolgálatot s ezeknek a • munkabére a zsidó temetéseknek a költségeibe bele van kalkulálva. Ezeknek tehát munkabérmegtéritésről szó sem lehet. Vannak azután olyan halottvivők, akik nem a községi temetkezési intézetnek, hanem a szentegyletnek magában a temetőben teljesítenek rituális szolgáiatot, ezeknek a munkabére tehát feltétlenül megtérítendő. A Chevra Kadisával folytatott szóbeli tárgyalások során a szentegyletnek vezető emberei ugyan azt kérték, hogy ezeknek a rituális szolgálatot teljesítő halottvivőknek az alkalmazásától a főváros, illetőleg a fővárosi községi temetkezési intézet tekintsen el, ők azokat saját költségükre fogják alkalmazni és saját céljaikra fogják felhasználni. Ebbe a kívánságba azonban nem egyezhettünk bele, mert a kötelező ravatalozásról szóló szabályrendelet 13. §-a értelmében a főváros a saját köztemetőiben végzendő bárminemű teendőket is csak a saját személyzetével láthatja el, így tehát semmi ok sem forgott fenn arra nézve, hogy a zsidó temetők kivételes elbánásban részesüljenek, amibe a szentegylet bele is nyugodott, kötelezvén magát arra, hogy ezeknek a halottvivőknek a munkabérét teljes összegében a fővárosnak, illetve az általa fenntartott községi temetkezési intézetnek megtéríti. Meg kell állapítanom tehát, hogy az efajta haiottvivők után a múltban felmerült s a jövőben felmerülendő költségek megtérítésétől a Chevra Kadisa nem idegenkedik, sőt a f. évi december 15-én a tanácshoz intézett beadványában ezt a kötelezettséget kifejezetten magára is vállalta. Ezekben volt szerencsém a felvetett kérdésekre nézve a választ megadni s még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az interpelláló bizottsági tag úr kétségtelenül nagy szolgálatot tett az ügyosztály azon törekvéseinek, amelyek a temetők kezelésének kérdésére vonatkoznak, mert valóban lehetetlen állapot az, amit a temetőknek a múltban történt helytelen kezelése okozott, hogy Budán ezidő-