Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920
9. 1920. október 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 541
19 20. o któber 28-Uti ktagytttét- 541. azárn. A háborús évek ugyanis, különösen pedig az utolsó két év, annyi megpróbáltatással járt s annyi csapást, nyomorúságot hozott a társadalom minden rétegére és minden intézményére, hogy nem csoda, ha ez nem maradt nyomtalan, hanem, hogy az emberek egész lelki és idegvilágát átalakította, megváltoztatta, sőt megrendítette. Ennél a közönségnél van tere megmutatni a tisztviselőnek az ő igazi hivatását, az emberies érzést, a felebaráti szeretetet s a közönség gyengeségeivel szemközt a keresztény türelmességet s az önfegyelmet. Ma a köztisztviselőnek inkább mint valaha, kell a közönséggel együtt éreznie s őt megértenie. E tekintetben á köztisztviselőkre valóságos szociális hivatás vár! En azt hiszem, mélyen tisztelt közgyűlés, ha valakitől megkívánhatjuk azt, hogy á közönséggel szemközt magát öhfegyelmezze, akkor a tisztviselő az,, mert ez a hivatásához tartozik. És a tisztviselőben ezt az erényt meg is kell becsülni. Meg kell becsülni, hogy ahol nyomorúságot, boldogtalanságot, szomorúságot és elhagyatottságot lát, ott segít. Ez kivétel nélkül minden tisztviselőnek, kicsinynek és nagynak, egyaránt kötelessége. Különösen az árvaszéki tisztviselőkre és a kerületi orvosokra áll ez. Mindegyiknek a hatáskörét a törvény egészen közel viszi az egyéni élethez, a családhoz s ott. sokszor annyi bajjal, keserűséggel találkoznak, hogy csakis együttérzésük, segíteni akarásuk az, ami az egyensúlyt ott helyreállítja és soha el nem múló hálára kötelezi a közönséget. Meg vagyok győződve,, hogy a megválasztott tisztviselő urak ezektől a vezérgondolatoktól át vannak hatva. Legtöbbjüknek az eddigi múltja is garancia erre. És azt hiszem, hogy a köztisztviselői erényeknek a gyakorlásában nemcsak a várakozásnak fognak megfelelni, hanem ezt túlhaladva például fognak szolgálni tisztviselőtársaiknak Midőn újból szívből üdvözlöm Önöket és kívánok erőt, kitartást, egészséget, egyszersmind munkájukra Isten áldását kérem.". Az elnök ünneplésének lecsillapulta után Wigh János kerületi elüljáró a megválasztottak nevében a közgyűlés többségének többször nyilvánított tetszése és éljenzése által kisért következő beszéddel köszöni "meg az üdvözlést: „Nagyságos Alpolgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Fogadja nagyságos Alpolgármester Úr hozzánk intézett szíves üdvözlő szavaira, a mélyen tisztelt Közgyűlés pedig megválasztásunkért őszinte hálás köszönetünket. Mindazok a feladatok és kötelességek, melyeket az alpolgármester úr volt szíves kifejteni előttünk és nekünk utasításul adni, azokat a lelkünkbe véstük és kötelezzük magunkat, hogy abban a szellemben és irányban fogjuk kötelességünket a jövőben is teljesíteni. Azonban, mélyen tisztelt Közgyűlés, méltóztassék megengedni, hogy ma, amikor férfikorom delelőjén túl és majdnem három évtizedes szolgálat után vezető állásba méltóztatott megválasztani, egypár percet szenteljek az én szülővárosom múltjának az egyesítés utáni hetvenes évek Budapestjének Visszaemlékszem arra a Budapestre, melynek zeg-zugos utcáiban a közönség tűzifáját a favágók az utcán vágták fel, melynek alig egypár útvonalán a kocsisok tülkölésétől és a lovak döcögésétől hangos lóvonat bonyolította le a forgalmat. Visszaemlékezünk arra a Budapestre, melynek két színháza az igazi művészetet, a magyar kultúrát szolgálta. Visszaemlékszem arra a Budapestre, melynek későbbi Szabadság-terén a Neugebande alatt az osztrátk jármot átszenvedett főváros polgára csikorgó .fogakkal és ökölbe szoruló kezekkel vonult el.
