Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 464 - 465

240 1920. szeptember 29-iki rendkívüli közgyűlés. 464—465. szám. !464. A nyugalom helyreállta után elnök az ülést újból megnyitja s felszólítja dr. Wilheim Adolf törvényhatósági bizottsági tagot, nyilatkozzék, hogy az ülés felfüggesztése előtt dr. Wolff Károly törvényhatósági bizottsági tag ellen tett s utólag az elnök tudomására jutott s a közgyűlés méltóságát is sértő nyilatkozatát visszavonja-e ? Dr. Wilheim Adolf törvényhatósági bizottsági tag néhány szóban sajnálatát fejezi ki. az izgalom hevében tett sértő közbeszólása miatt s a közgyűléstől ünnepélyesen bocsánatot kér, annak kijelentésével, hogy közbeszólásával nem volt célja dr. Wolff Károly törvény/ hatósági bizottsági tagot egyéni integritásában sérteni. Dr. Wolff Károly törvényhatósági bizottsági tag tudomásul veszi dr. Wilheim Adolf nyilatkozatát s pártja nevében sajnálatát fejezi ki azon incidens miatt, amely pártja néhány tagja részéről tévedés következtében a szünet alatt dr. Fábián Béla törvényhatósági bizottsági tagot érte. !465. A nyilatkozatok tudomásul vétele után dr. Wolff Károly törvényhatósági bizottsági tag beszédjét a következőkben folytatja, s illetve fejezi be: „Tisztelt Közgyűlés! Azt hiszem, hogy az igen tisztelt elnök úr szavai után nyugodtan mutathatok rá arra, hogy ez az egész párt az előttem szóló bizottsági tag úr beszéde alatt a legnagyobb nyugalommal, önmérséklettel viselkedett és semmi alkalommal sem szolgáltatott a mi pártünk arra okot, hogy ilyen agresszív és türelmünket annyira próbára tevő kihívásban részesüljön. Ezt az ő igazáért küzdő öntudatos keresztény többség nevében az egész világsajtó előtt kénytelen vagyok itt leszögezni. Az igen tisztelt előttem szóló egy bölcs mondással variálta beszédét: in necessariis unitas, in dubiis libertás, in omnibus rebus autem caritas. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy téved a tisztelt előttem szóló, ezt nem Moldanius mondta, hanem szent Ágoston és szent Ágoston bizonyára nem gondolta azt, hogy ezt a mondást az ő elveiért és az ő zászlója alatt küzdő többséggel szembe is lehessen szegezni. De kénytelen vagyok leszögezni, hogy ennek egyetlen részletében sem állapítható meg ellenünk semmi. Hogy az unitas nincs meg, az, előbb jeleztem, nem tőlünk függött. Ami pedig az in dubiis libertást illeti, rámutattam arra, hogy mi a libertást keresztény értelemben, az általános keresztényi eszme értelmében akarjuk alkalmazni. De mindjárt a jelen esetben bebizonyult, hogy a tisztelt előttem szóló azt a bizonyos általuk értelmezett libertást akarná alkalmazni. 0 kifogásolta az egész kijelölő választmány eljárását, de dacára annak, hogy 80—90 pályázó van, láttuk, hogy csak egy pályázó elejtésén keseregtek itt, a többiért pedig egyáltalában nem. Ez, úgy látszik, nem az az önzetlen absolut libertás, amelyért mi akarunk dolgozni, hanem — és én ezt nem veszem rossz néven — a faji szolidaritás libertása. Hanem tisztelt uraim, mikor én koncedálom ezt, alkalmazkodjanak Önök is az új ideológiához, álljanak nyütan elő, ne beszéljenek libertásról, mondják ki nyíltan, hogy a saját Táji érdekükről van szó, akkor ott vagyunk, ahol lenni kell. Önök a saját faji érdekeiket állítják szembe, mi majd megoltalmazzuk a nagy keresztény magyar faji érdeket! Ezért volt a nagy kesergés. A libertást nem is alkalmazzák abszolút értelemben, mert hiszen jól tudjuk, hogy a múlt törvényhatósági bizottságban megtörtént az a kijelentés az Önök pártjának egyik vezető egyénisége részéről, hogy Déri alpolgármesternek — aki megjegyzem, nagyon gyorsan lett tanácsjegyzőből tanácsnok—azért kellett polgármesternek lennie, mert zsidó! Ezt méltóztatott mondani akkor, arról tanúink vannak;