Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920
6.1 1920. szeptember 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 379 - 380 - 381 - 382 - 383
19 20. szep tember 22-iki közgyűlés „A székesfőváros polgármesterének Budapest. A Kormányzó Úr Ő Főméltóságának bizalma engem állított a közélelmezési ügyek élére. Amidőn ezt a törvényhatóságok szíves tudomására hozom, a rendkívül nehéz és mindenek felett fontos feladat megoldásához odaadó támogatásukat kérem. A vármegyék az autonómiájukban rejlő őserővel mindig hatalmas pillérei voltak a magyar állam ezer esztendős épületének és hiszem, hogy - megfogyva bár, de törve nem, a megmaradt pillérek elég erősek lesznek a megsúlyosbodott terhet elviselni addig, amíg Csonka Magyarország újra kiküzdi magának azt a helyet, mely múltjánál, világtörténeti hivatásánál fogva megilleti. Abban a titáni küzdelemben, melyet hazánk létének feltámasztásáért most vív, a sikernek alapföltétele, hogy belső rendjét megalapozza a polgárság életszükségleteinek, legelsőserban a mindennapi kenyérnek biztosításával. A közélelmezés feladata tehát kettős: biztosítani egyrészről a megbénult termelés zavartalan menetét, hogy az életszükségletek kielégítésére szolgáló teimékek mind nagyobb mennyiségben állíttassanak elő, másrészről pedig biztosítani az ország minden polgárának kivétel nélkül a nyugodt, bő táplálkozás lehetőségét. Amíg ez a két föladat megoldva nincs, addig konszolidációiéi, a fejlődés nyugodt alapjáról szó sem lehet, addig könnyű talaja lesz a felforgató eszméknek, melyek mindig az üres gyomrokon keresztül hatottak a legkönnyebben. E kettős föladat megoldásánál biztosan számítok a vármegyék hatóságainak, gazdasági egyesületeinek hazafias szellemére, emelkedett gondolkodására, törvénytiszteletére és a közjó munkálásában való fáradhatatlan buzgalmára. A 4787/1920. M. E. számú rendelet a szabadforgalom jegyében a termésnek csupán egy részéről kívánt rendelkezni. Sajnos, a cséplesi eredmények a hozzáfűzött várakozásnak nem felelnek meg. Ma már nyilvánvaló, hogy az idei búza- és rozstermés, a jövő évi vetőmagszükségletet is számításba véve, még a belföldi fogyasztás céljaira sem elegendők. Ily körülmények kőzött a kormány a nemzet egyetemes érdekeitől vezérelve, kénytelen volt az egész idei kenyérmagtermést zár alá venni, nehogy az üzleti spekuláció azokat az ellátatlan szegényebb osztályok és a termés elől elvonja. Teljes tudatában van a kormány annak, hogy a termelőknek óriási mértékben megnövekedett költségekkel kell megküzdeniök, s teljesen jogosnak ismeri el a törekvést, hogy a termények végre szabad forgalom táreyává tétessenek, de a parancsoló szükség megköveteli, hogy a mindennapi kenyér mindenki által megszerezhető legyen, mert különben megbomlana ismét a sok szenvedés és megmérhetetlen nemzeti veszteségek árán óriási erőfeszítéssel visszaállított jogfolytonosság és rend. A magyar nép ősi józansága megérti a kormány intencióját s ha keserűen is, de megnyugodva válik meg verejtékes munkájának gyümölcsétől abban a meggyőződésben, hogy a hazának s így közvetve önmagának is használ vele. Ha a közigazgatási hatóságok, a gazdasági egyesületek, melyek a magyar néppel közvetlenül érintkezésben .vannak, az ország egyetemes érdekétől áthatva a nép áldozatkészségét felkeltik és ápolják, úgy minden bizonnyal nemcsak belenyugosznak terményeik beszolgáltatásának kényszerébe, de önként fogják azokat a haza oltárára felajánlani. Újabb honfoglalás korát éli a nemzet napjainkban s a lét vagy nemlét kérdése előtt áll, hanem lesz megmindnyájunkban egyaránt a mindent-
