Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920
5. 1920. szeptember 15. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 377
192 1920. szeptember 15-iki ren dkívüli közgyűlés. Ezek a nagy feladatok várnak a most megválasztott alpolgármester urakra, de én meg vagyok róla győződve, hogy ezt a feladatot, bármilyen nehezek legyenek is azok, a legkiválóbban fogják elvégezni. Bizonyíték erre az ő múltjuk, hiszen hosszú biográfiát kellene elmondanom, hogyha az ő kiváló előéletüket akarnám ecsetelni; csak néhány szóval akarok rámutatni arra, hogy Folkusházy Lajos nevével a közélelmezés van kapcsolatban és hogyha a háború nehéz körülményei között ez.a város volt a legjobban élelmezett város, ez elsősorban Folkusházy Lajos alpolgármester úr érdeme. Ugyancsak az érdemnek ilyen bokrétáját nyújthatjuk át Rényi Dezső alpolgármester úrnak, akinek nevéhez fűződik Budapestközlekedésügyeinek világvárosi emelkedése és aki, hogy eddig nem jutott még az őt méltán megérdemlő helyre, egyéb körülmények mellett, csak az ö végtelen úri szerénységének tulajdonítható. Ugyancsak szivem melegével üdvözlöm Buzáth János címzetes alpolgármester urat, akinek rendkívüli érdemei vannak abban a tekintetben, hogy a főváros közművei a legnehezebb időkben is mindig kifogástal inul teljesítették közhasznú funkciójukat. Minket egy eszme hevít, a keresztény, nemzeti eszme és az a gondolat, hogy ezt a rombadőlt fővárost a maga romjaiból ismét felépítsük. Egyek vagyunk ebben a gondolatban és elmondhatjuk magunkról azt, amivel az 1808. évi diéta zárult: „egyek vagyunk, egyek Inaradunk, amíg a kérlelhetetlen sors bennünket el nem választ!" Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Alpolgármester Urak! Ennek az egyesülésnek gondolatában és abban a szent hitben, hogy egyesült akarattal sikerülni fog ezt a rombadőlt fővárost felépíteni, kereszténnyé és nemzetivé tenni, szivem melegével üdvözlöm a megválasztott alpolgármester urakat!" A hosszantartó éljenzés és tüntető taps megszűntével Folkusházy Lajos alpolgármester a közgyűlés többségének sűrűn megújuló zajos helyeslése, tapsa és hosszantartó éljenzése által gyakran megszakított következő beszéddel köszöni meg megválasztásukat : „Méltóságos Polgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Hálás szívvel mondok köszönetet a magam és alpolgármester társaim nevében Méltóságodnak a hozzánk intézett meleg és kitüntető üdvözlő szavaiért s hálatelt szívvel mondunk köszönetet a mélyen tisztelt Közgyűlésnek a mai megválasztásunkkal irántunk kifejezett megtisztelő bizalmáért. Alpolgármester társaimnál a mélyen tisztelt Közgyűlés bizalmának jelentőségét csak még fokozza az a körülmény, hogy a választással őket tanácsnoki állásból méltóztatott a magasabb alpolgármesteri állásra s illetve rangra emelni s ezzel az ö működésüknek az eddiginél nagyobb teret biztosítani s eléjük az eddiginél fontosabb célokat s feladatokat kitfizni. Kedves kötelességet teljesítek, amikor ezért, az ő nevükben, a mélyén tisztelt Közgyűlésnek a hála és köszönet szavait, mély tisztelettel, külön is tolmácsolom. Alpolgármesteri állásunkban programmot adni nem feladatunk. A mi feladatunk elsősorban az^ hogy a polgármester úrnak legközvetet'enebb munkatársai legyünk, az ügyvitel terheit vele megosszuk s őt nehéz munkájában hathatósan támogassuk. Ezt a feladatkört azonban nem lehet betölteni másként, csak úgy, ha azokkal a nemes és hazafias irányelvekkel, arniket a polgármester úr az ő székfoglaló beszédében hangoztatott, szívvel és lélekkel teljesen egyetértünk. Éppen ezért, itt a közgyűlés szine előtt biztosítjuk a polgármester urat, hogy minden erőnkkel,