Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

3.2 1920. augusztus 26. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 321

164 1920. augusztus 26-iki közgyűlés. 320—321. szám. Pakots József törvényhatósági bizottsági tag az indítványhoz a következőkben szól hozzá: „Tisztelt Közgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy a velem együttérző kisebbségi párt nevében hozzászóljak ahhoz az indítványhoz, amelyet igen tisztelt Kazay László tagtársunk előterjesztett. Az a heroikus küzdelem, amelyet évszázadokon keresztül Lengyelország a maga szabadságáért vívott és amely hosszú időn keresztül csupán a' lelkek néma küzdelme volt a szörnyű elnyomatás zsarnoksága alatt, ez a heroikus küzdelem utolsó legnagyszerűbb fináléjához érkezeit és az egész világ örömét váltotta ki. Mikor a lengyel szabadsághősök utolsó legnagyobb ütközetüket vívják meg a bolsevizmus rémsége ellen, az egész világ kultur érzésű népei megdöbbent lélekkel figyelik ezt a küzdelmet, mert érzik, hogy az egész világ kultúrája forog ma a kockán. Igen tisztelt Közgyűlés! Most ebben a pillanatban, amikor egy nemzet diadallal bontja ki a maga új jövőjenek zászlaját, e diadallal voltaképen a világkultúra kincsei kerülnek napfényre, azok a kultúrkincsek, amelyek a nemzeti érzés mélyén vannak elásva. Mert én, mint a kultúrának egy szerény munkása, hiszem és vallom, hogy nem lehet kultúra és művelődés nemzeti alap nélkül. És igen tisztelt Közgyűlés, ebben a gondolatban egyesülünk itt pártokra való különbség nélkül és együtt üdvözöljük a lengyel nemzetet, amely a maga küzdelmében eljutott a hajnalhasadáshoz. Eszembe jut a nagy politikusnak, s szabadsághősnek, Kossuth Lajosnak egy mondása, aki azt mondotta, hogy a magyar nemzetre nézve a nemzeti érzés vesztatűzének eleven lobogása nemzeti életkérdés. Soha nem éreztük jobban ennek a mondásnak az igazságát, mint ^ destrukció szomorú korszaka után, mint abban a züllésben, összeomlásban, amelyben erkölcsi, gazdasági javaink és azok a szent eszmék jutottak lejtőre és meiültek el, amelyek a magyarnak mindig féltve őrzött kincsei voltak. Es én, mint a nemzeti demokráciának szerény küzdője, ebben a destrukcióban a nemzeti demokrácia pusztulását láttam és mi, akik a természetes fejlődés hívei vagyunk, meg vagyunk győződve, hogy a demokratikus igazság végre is diadalra jut és hiszszük, hogy ebben a demokratikus igazságért való küzdelemben pártpolitikai különbség nélkül össze fogunk és kiküszöböljük azokat az ütköző pontokat, amelyeket a pártpolitika hullámai közöttünk felszínre vetnek és amint most minden igaz magyar ember találkozik abban az üdvözlésben, amely a lengyel nemzet felé irányul, találkozni fog a nemzeti építő munkában is." !321. Szilágyi Károly törvényhatósági bizottsági tag az előző napon tett interpellációját előterjeszti a következőkben: „Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy számos fővárosi alkalmazott kisebb jelentő• ségű, politikai színezetű okokból szolgálatától felfüggesztve, csökkentett javadalmazás folytán, várva az igazságos Ítéletet, a legnagyobb nyomorban tengeti életét? Szándékozik-e a polgármester úr odahatni, hogy a közel egy év óta húzódó ügyek végrevalahára befejeztessenek?" A zajos ünneplés lecsillapultával elnöklő kormánybiztos, h. főpolgármester, a közgyűlés hozzájárulásával elfogadott indítvány értelmében határozatként elrendeli Varsó és Lemberg városok polgármestereinek távirati üdvözlését. A hosszabb beszéddel megokolt interpelláció a közgyűlés kiadja a tanácsi I. (elnöki) és VII. (köz-