Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

3.2 1920. augusztus 26. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 318 - 319 - 320

1920. augusztus 26-iki közgyűlés. 320." szám. 163 párt szempontokból nem lehet kezelni. Már 20 évvel ezelőtt fiatal szolgabíró koromban is megmosolyogtak, egy kissé be is panaszoltak felettes hatóságomnál a munkáslakások kérdésének propagálásáér, azt mondván, hogy mindig az urasági cselédnek adtam igazat,, holott csak azért küzdöttem, hogy a gazdasági cselédek is emberhez méltó lakáshoz jussanak. Most is azt mondom, ha nekünk csupán annyi nyers anyagunk van, hogy abból 50 munkásházat felépíthetünk, azt meg is kell azonnal tennünk. Ha pedig ilyen dolgot sem méltatunk kellő figyelemre, — dacára a waggonlakók helyzetének — akkor bizony tisztelt uraim komolyabb dolgot nehezen hozhatunk ide. Tegnap sok volt, ami szétválasztotta a pártokat, de ma talán egyet fog érteni velünk az a másik párt is, amely magát nemzeti demokrata pártnak nevezi. Én a nacionalizmus nevében szólalok fel, a lengyel nacionalizmus és patriotizmus dicsőségét hangoztatom. Mélyen tisztelt uraim ! Felragyogott újra Osztrolenka csillaga, de talán fénysugara sokkal messzebb fog kihatni, mint a régi Osztrolenka csillaga. Őszintén, tiszta szívből beszélek: amikor láttam a lengyel nemzetnek ezeket az óriási sikereit, amelyeket első sorban igazi sovinizmusának, naciálizmusának köszönhet és még egynek: a tekintélyekhez való őszinte ragaszkodásának, az ő józan nemzeti konzervativizmusának hogy nem vetette meg a tekintélyeket, az Istent, a királyt, a hazát, de nem vetette még az idősebb kornak, a szülőknek, a nőknek a tiszteletét, megadta a nőknek kijáró becsületes tiszteletet és olyan fogalmakat, mint mondjuk a családi szentély, a női szemérem, amelyeket a közelmúlt lábbal tiport, tiszteletben tartott. A lengyel nemzetet az tette naggyá és erőssé, hopy józan nemzeti konzervativizmusával visszatért arra az alapra, amelyen most biztosan haladhat. Alig van pár napja annak, hogy az uzsoki hős egyik napilapban nagyon érdekes cikket írt a lengyel háború kilátásaival kapcsolatban arról, hogy a lengyel katona szellemi fölénye mennyivel magasabb az oroszénál, amelyet a kancsuka, revolver és éhség hajt csak előre. Mikor a mi jövőnk is a nacionalizmuson alapul, akkor nekünk kötelességünk, hogy ennek a lengyel testvérnemzetnek, amely nekünk adta J)embinszkyt, Bemet, herceg Woronyewszky Micislávot, akinek mi adtuk Báthoryt — őszinte testvérjobbot nyújtsunk. Indítványom röviden a következő: Mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy a magyar birodalom székesfővárosa, — ezt hangsúlyozni kívánom, mert mi nem léptünk le soha a területi integritás elvéről — a magyar birodalom székesfővárosa, Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága, mint ezen város legális képviselője őszinte szerencsekívánatait tolmácsolja Lemberg és Varsó polgármesterének, illetve tanácsának a lengyel nemzet mostani nagy győzelme alkalmából. Még egy reminiszcenciát akarok felhozni. Midőn a magyar dalárok, néhai Lung székesfővárosi tanács-* nok vezetése alatt elmentek a krakkói országos kiállításra, a lengyel testvérekkel szívvel-lélekkel egymás keblére borulva, együtt énekelték a lengyel himnuszt: „Szabad hazánkat ó add vissza nékünk..." hangzott Krakkóban és Wielickában. A mi jövőnk is csak akkor változik meg, ha mi is úgy fogunk ragaszkodni tradíciónkhoz s ősi határainkhoz mint a lengyelek s ha- így fogunk a iövőben imádkozni a magyarok Istenéhez „Szent oltáridnál térdre hullva kérünk, régi határinkat óh add vissza nékünk." A lelkes éljenzéssel, helyesléssel és tapssal fogadott beszéd után