Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

1920. augusztus 11. alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 245

1920. augusztus 11-iki közgyűlés. 244—245. szám. 125_ A közgyűlés az ideiglenes igazoló választmány jelentését tudomásul veszi s elrendeli, hogy a tör­vényhatósági bizottság névjegyzéke kinyomattassék és egy-egy példányban a törvényhatósági bizottság minden tagjának megküldessék. Erről a kormánybiztos, h. főpolgármester és az igazoló választmány a tanácsi XI. ügyosztály útján jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő. !245. Elnök fölteszi a kérdést, hogy a megala­kuláshoz kíván-e valaki hozzászólni ? A szólásra jelentkező dr. Wolff Károly törvény­hatósági bizottsági tag a jobboldalon ülő törvény­hatósági bizottsági tagok ovációjának csillapultával a keresztény községi párt nevében a következő beszédet mondja: „Mélyen tisztelt közgyűlés! Az imént lett ki­mondva, hogy a közgyűlés megalakult. Mi ezt a megalakulást nem akarjuk a köznapiság sablonja szerint kezelni és azért az egységes keresztény köz­ségi párt nevében szükségesnek tartjuk egy pár szóval álláspontunkat leszögezni és azokra a szavakra vála­szolni, amelyekkel a múlt közgyűlésben az elnöklő kormánybiztos, h. főpolgármester úr minket aposztro­fálni szives volt. Mi á megalakulást a székesfőváros életében határkőnek kívánjuk tekinteni és miután a magyar szokások szerint minden határkőnek letételénél kifeje­zésre jutott az, hogy ünnepélyes momentumról van szó, ezen ünnepélyes momentum hangulatában akarjuk komolyan és elszántan közölni azt, ami a mi fel­fogásunkra nézve a jövőben mérvadó lesz. Ma, általános megállapítás, hogy világégés van. Nagy közgazdasági és szociális válságok idejét éljük, de ennek a megállapításánál kétségtelenül meg kell állapítanunk azt is, hogy voltakép ennek a vál­ságnak matematikai biztonsággal be kellett követ­keznie, mert az emberi kultúra tekintetében éppen az evolúció folyamán teljes logikai lehetetlenség volt az a premissza, ? amelyből a kiindulás megtör­tént. A kereszténység eszméi, azon keresztény vértanuk, akik a római cirkuszokban mártírhalált nyertek, nem­csak azért döntötték romba és győztek a római biro­dalom fölött, mert a Megváltó igéit hirdették, hanem azért is, mert a keresztény kultúra minden azelőtt létezett kultúránál magasabb kultúra az emberiség kultúrájának kulminációja. Jeruzsálem falai nem csak azért omlottak össze, mert az Isten rendeltetése volt, hanem azért is, mert az a kultúra, amely Jeruzsálemé volt, inferiórisabb volt annál a kultúránál, amelyet Krisztus Urunk hozott a földre. Az emberiség kultúrájának ez a premisszája érvényesült az emberi evulució terén és akkor tőr­tént meg az • a logikai képtelenség, hogy az enciklopedistáknak munkája és a szabadkőműves páholyok munkája ezen kulturális evolúció szükség­szerű törvényeit vakondok munkájával akarta meg­akadályozni. Sajnos a kulturális tényezők engedtek és ez volt a bűnük: a vakondok munka érvényesülhetett és a krisztusi eszmék helyett előtérbe tolakodott a mate­rializmus. A lélekölő materializmus, amely átitatta a társadalmi életet, a politikát, amely birtokába vette a sajtót és az egész irodalmat és amely idejuttatott ma ehhez az anyagi és erkölcsi csődhöz. Ha már gazdasági és szociológiai értelemben vett csődről kell beszélnünk, ha az evolúció tekintetében megállapíthatjuk, hogy az emberi nyomornak problé­mája ezen az úton meg nem oldható, akkor természetes dolog és a logikának szigorú következménye, hogy egy más szellem jöjjön előtérbe és odakiáltsuk: félre 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom