Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1918

7. 1918. április 30. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 508 - 509 - 510 - 511

1918. április 30-iki közgyűlés. miért kelljen a cselekvési szabadságában teljesen megrontani. Igen sok eset fordult elő, amikor a gondnokság alá helyezési eljárás befejezésekor az illető az elmegyógyintézetből mint teljesen ép elméjű, gyógyultan tér már vissza a családja körébe. Ez a körülmény nemcsak az illetőre magára, hanem a családra nézve is rendkívül fontos, különösen a jelen viszonyok között, amikor a harctérről igen sok elmezavaros egyént terelnek a mi elmegyógyintézeteinkbe. A katonaság maga sürgeti az illetőknek végleges gondnokság alá helyezését, azonban az árvaszék ennek ellentáll, mert egészen más illetményeket kap a nyugdíjbahelyezett egyén, mintha csak ideiglenesen gondnokság alá helyezve ő is, illetve családja is teljes illetményeinek élvezetében maradnak. Ez a szempont vezeti az árvaszéket a gondnokság alá helyezési eljárás körül. A törvény, de különösen a polgári perrendtartás végrehajtási rendelkezése, és a polgári törvénykönyvre készített javaslat is, határozottan azt az álláspontot foglalják ti, hogy ideiglenesen gondnokság alá helyezendők azok, akikkel szemben a gyámhatóság még nem látja elérkezettnek a végleges gondnokság alá helyezésnek a szükségét. Mert az ideiglenes gondnokság sem tart ad infinitum, hanem az árvaszék állandó kontaktusban van az elmegyógyintézet igazgatóságával s ha azt látja, hogy a vagyonos beteg egyáltalán nem gyógyulhat, akkor finalizálja az ügyet s véglegesen gondnokság alá helyezi. De a gyakorlati életet is figyelembe kell venni. Nem kell gondolni, hogy a vagyonos elmebetegek iránt nem érdeklődik senki. Mihelyt egy vagyonos elmebeteget elmegyógyintézetbe visznek, a hozzátartozók azonnal közbenjárnak s maguk gondoskodnak abban az irányban, hogy annak a vagyonából el ne vegyen senki semmit, sőt, ha nagyon félnek, az eljárás folyama alatt a bíróságtól zárlatot kérnek, a gyámhatóság elrendeli s zárgondnokot rendel ki az illető vagyonára. A vagyontalan elmebetegekkel szemben már 1912-ben a hivatásos gyámság mintájára éppen azért, hogy legyen valaki, azokkal a vagyontalan elmebetegekkel, aki azoknak az érdekeit állandóan figyelemben és oltalomban részesíti: a hivatásos gyámság mintájára hivatásos gondnokságot állított fel az árvaszék és a vagyontalan elmebetegeknek a gond- j noka rendszerint a hitvestárs vagy a családja köréből arra vállalkozó egyén, de amennyiben ilyen nem vállalhatja, akkor mindig a hivatásos gondnokot rendelik ki. A hivatásos gondnok működéséről az árvaszék az évi működéséről a közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseiben mindenkor részletesen beszámol. A tiszti főügyésszel, éppen azért, miután a polgári perrendtartás végrehajtási törvénye csak 1912-ben lépett életbe, várták egy bizonyos gyakorlatnak a kialakulását és ezen gyakorlat kifejlődése alapján a maguk körében folytattak tanácskozásokat. Mert az kétségtelen, hogy az ideiglenes gondnok vagy gyám nem bír teljesen azokkal a jogokkal, amely jogokkal a végleges gyámot és gondnokot a törvény felruházza. Az új polgári törvénykönyv szerint már ez a különbség megszűnik, tudniillik annyiban, amennyiben az ideiglenes gyám vagy gondnok perbeli képviselettel nem bír ma a gyámsági törvény értelmében, az ilyen gondnok csak az elmebeteg személyére és vagyonára felügyel, azonban már a bíróságoknál is azt a liberális felfogást követik, hogy az ilyen ideiglenes gyámokat, ideiglenes gondnokokat is a perben az illető elmebetegek képviseletében elfogadják, sőt jogügyletek kötésénél is elismerik őket képviselőknek.