Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1918

6. 1918. április 24. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 386

1918. április 24-iki közgyűlés. kurulusi székébe ültetett, jól tudom, hogy akkor nem szavakat várnak tőlem, hanem tetteket, nem beszédet, hanem, cselekedetet, nem igéket, hanem munkát. És tudatában vagyok annak is, mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy ez a hely, ahova engem az Önök megtisztelő szeretete állit, nemcsak dísszel és fénynyel jár, hanem nagy és súlyos kötelességekkel. De talán szabad szerénytelenség nélkül hivatkoznom arra, hogy én mindenkor a munkának és tetteknek voltam embere. És midőn most engem az a nagy kitüntetés ért, melynél szebb jutalom és elismerés eddigi munkásságomért nem érhetett volna, a reám bízott feladat nagysága csak fokozottabb munkára fogja serkenteni lelkem ambícióját és én lelkesedéssel és izgalmas tettvággyal fogok majd hozzá a reám várakozó nagy feladatok megoldásához. Mert, igen tisztelt Közgyűlés, lelkem szent meggyőződése szerint Budapest székesfővárosa most történeti pillanatok előtt áll. Nagyságának, fejlődésének, boldogulásának alapjait most kell megmunkálnunk. A jóságos Sorsnak különös kedvezése a világforgatag nagy razkódasaiban a mi országunknak épségét megóvta, nemzetünknek erényeit az egész világ előtt kitárta és a magyar népnek előkelő helyet jelölt ki a többi népek sorában. A dicsőség fényében tündöklik a magyar név és a szomszéd népek tisztelettel tekintenek ránk. Csak természetes tehát, hogy a nemzettel együtt, mely most küzd azért, hogy boldogulása egyik legfőbb feltételének, a demokratikus fejlődésnek alapjait megvesse: új, nagy és ragyogó perspektíva nyílik meg az ország fővárosa előtt is. s hogy gyönyörű kilátásaink valóra váljanak, ehhez 'tisztelt Uraim, cyclopsi munkát kell végeznünk. És én szent izgalommal akarok hozzá látni, hogy ezt a munkát derekasan elvégezzük, hogy ez a munka áldásos legyen, üdvös és eredményekben dús. Ennek a reánk váró munkának sorrendjét pedig* — a munka szokásos programmját — addig is, amíg a békés állapotok visszatérnek, ezúttal rá kell bíznunk a napfól-napra változó viszonyoknak, az új helyzetek által, teremteti lehetőségeknek. Ki is merné most a reánk váró munka sorrendjét előre megrajzolni? Az idők rythmusát kell szem előtt tartanunk és a lehetőségekhez alkalmazkodnunk. Ahogy én a reánk váró teendőket magam előtt elképzelem, legelső sorban természetesen az átmenetre kell gondolnunk, a háborús állapotból a békés állapotra való gondos, körültekintő, megrázkódtatás nélkül való átmenetre. A háború által okozott nagy sebek orvosíására. És csak azután valósíthatjuk majd meg mindazokat a nagyszabású terveket, mezeket elődöm nagy koncepciója a háború előtt programmként" felállított. Nem az utódot kötelező udvariasság mondatja velem ebben a pillanatban, hogy én igaz megbecsüléssel és megértéssel értékelem mindazokat » nagy eszméket, melyeket Bárczy István tervelt meg és melyeknek megvalósulása Budapestet egy közhasznú alkotásokban, humánus közintézményekben és kulturális és népjóléti berendezésekben nagy és hatalmas fővárossá fogja emelni. Most tehát egyelőre arra kell gondolnuk, hogy úgyszólván első segélyben részesítsük mindazokat az intézményeket és berendezéseket, melyek a háború alatt sérülést szenvedtek s melyedre legégetőbben szükségünk van. És itt legelsősorban a harctérről dicsőséggel hazatérő fiainkra kell gondolnunk. Nem elég az, tisztelt Közgyűlés, hogy -őket szerető karokkal fogadjuk. Nyújtanunk is kell nekik a hála jutalmát. Hadd érezzék a mi szeretetünket azért a sok vérért, melyet ontottak, azért a sok szenvedésért, melyet hősi har-