Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1918

6. 1918. április 24. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 386

1918. április 24-iki közgyűlés. 386. szám. 159 mint alpolgármester, nemcsak hű, mindenkor meg­bízható segítőtársam volt, hanem valóságos vikáriusom, állandó helyettesem, aki minden fontos ügyben min­denkor segítségemre volt és testtel, lélekkel igyeke­zett azon nehéz ügyek intézésében a maga részét kivenni, melyek elsősorban tulajdonképpen magára a polgármesterre nehezedtek. Ez alatt az idő alatt nemcsak én, hanem, úgy­látszik, — éppen a mai választás tanúsítja, — a t. Közgyűlés egyeteme is megismerte a polgármester úrnak azokat a kiváló képességeit, amelyek méltóvá tették arra, hogy erre a díszes állásra a mai napon ilyen fényes eredménnyel és ünnepélyességgel meg­választotta. Ismerjük képességeit, szellemének kivá­lóságait, ügybuzgósagat, a polgárság iránt való igaz szeretetét, a szegény emberek dolgai iránt való meleg érdeklődését és azt a közigazgatási rutint, amely már virtuozitás számba megy, amellyel a reábízott, valóban nehéz ügyeket mindenkor valósággal könnye­dén tudta elintézni és amellett egyéniségének meg­nyerő volta mindenkor megkönnyítette a súlyos és fontos dolgoknak keresztülvitelét minden fórumon. Az a kimeríthetetlen buzgóság, ügyszeretet és szakértelem, amellyel az ügyeket vezette, eddigelé .megtermetté a maga gyümölcsét a város javára és a maga dicsőségére. És ime, most már ennek az egye­sitett fővárosnak ötödik polgármestere lett. A polgármesterek működése körülbelül egy természetes tagozódást jelent a főváros történetében. Boldogult emlékű Kamermayer Károly hosszú polgár­mestersége szintén egy nagyon érdekes korszaka volt a főváros történelmének. Az egyesitett főváros akkor emelkedett ki a provinciális városok sorából valódi nagyvárossá. Mindenek előtt pedig a maga iskolái által a magyarosítás terén rövid idő alatt olyan ered­ményt mutatott fel, amelyek örökké emlékezetesek ­maradnak nemcsak a főváros, de az egész ország történetében is. Ezek a derék patrícius emberek ala­pozták meg azt a fejlődést, amelyből aztán később kialakult magának a fővárosnak világvárosias karak­terű fejlődése. Kamermayer polgármestersége után követke­zett Márkus József és Halmos János polgármester­sége. Ezt egy korszakba veszem azért, mert néhai Márkus József csak egy esztendeig volt polgár­mester, azután főpolgármester lett és mint főpolgár­mester körülbelül egyidejűen működött Halmos néhai polgármesterünkkel. Ez a korszak már egy újabb fej­lődési processzusnak a következménye volt. Itt már a demokratikus átalakulásnak az előszele volt érez­hető a főváros történetében. Itt már nagyon neveze­tes közgazdasági és kulturális intézményeknek a megalakulását látjuk magunk előtt. Ezenfelül pedig itt kezd öntudatosan kialakulni a főváros pénzügyi igazgatásának egy öntudatos és következetes rend­szerbe való foglalása és annak megalapozása, mely pénzügyi rendszer tulajdonképpen még ma is ural­kodik. Ezután következett az a korszak, amelynek egyik- tényezője az én személyem is volt. Ennek a korszaknak a jellemezésére talán leghelyesebben azt a szót használom, hogy ez volt tulajdonképpen a községi szociálpolitikának a korszaka, mert hiszen minden egyéb kiemelkedőbb esemény tulajdonképpen ebbe a községi politikába kapcsolódik bele. így külö­nösen az egész politikának a legfontosabb része, az úgynevezett kommunalizálási politika, — ez is tulaj­donképpen községi szociálpolitika volt, — hasonló­képpen a lakásépítés és a nagyarányú lakáspolitika szintén ebben a korszakban fejlődött ki. Nemcsak szerénységből mondottam, hogy ennek a korszaknak egyik tényezője voltam, hanem a való-

Next

/
Oldalképek
Tartalom