Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917

16. 1917. december 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1443

1917. december 12-iki közgyűlés. 1442—1443. dr. Füredi Mór törvényhatósági bizottsági tag az elmebetegek gondnokság alá való helyezése ügyében, dr. Gerber Béla törvényhatósági bizottsági tag a temetkezési zavarok ügyében és végül Becsey Antal törvényhatósági bizottsági tag a Budapest-budafoki helyiérdekű vasút tarifaemelése ügyében. Az interpellációk az ügyrendben megállapított időben fognak előterjesztetni. Tudomásul szolgál. !1443. Olvastatott a m. kir. belügyminiszternek folyó évi 135.840. szám alatt kelt következő körrendelete az anya- és csecsemővédelem ügyében: „A háború közvetlen és közvetett emberpusztítása hazánk lakosságában fájdalmas és országunk jövőjét fenyegető hézagokat ütött. A katonai szolgálatban elhaltak nagy száma mellett a halálozási arányszám a polgári lakosság között is rendkívüli méreteket öltött, a születések száma pedig a közelmúlthoz képest felénél is kevesebbre csökkent. A lakosságnak mindezekből származott megfogyatkozása az államnak és a társadalomnak elsőrendű feladatává teszi, hogy sürgősen, erélyesen és széleskörűen vegyen kezébe minden olyan eszközt, amely az emberéletben szenvedett veszteségek pótlására és meggyengült erőink helyreállítására vezethet. Ez eszközök között egyik legfontosabb a küzdelem a csecsemőhalandóság ellen. Erre annyival inkább szükségünk van, mert nálunk a csecsemőhalandóság már a háború előtt is rendellenesen nagy volt, 100 élveszülöttre 20 egy éven aluli elhalt gyermek esett. Ezen a téren — Oroszországot kivéve — Európa valamennyi államában kedvezőbbek voltak a viszonyok, még Románia és Szerbia is előttünk állt. Tudományos kutatások és gyakorlati tapasztalatok pedig egyaránt bizonyítják, hogy a küzdelmet a csecsemőhalandóság ellen eredményesen fel lehet venni, ha ellensúlyozni tudjuk a baj két főokát: a tudatlanságot és a szegénységet. Ennek legcélravezetőbb módja, ha intézményesen biztosítjuk, hogy minden szülőanya, aki alacsonyabb értelmiségénél vagy szűkösebb anyagi helyzete miatt felvilágosításra, vagy segélyezésre szorul, ehhez a szellemi és anyagi támogatáshoz saját lakóhelyén hozzájuthasson. Mindenütt külön erre a célra kiképzett, megfelelő egyéneket kell tehát a közönség szolgálatába állítanunk. Ezek a szakképzett anya- és csecsemővédönők, akiknek az a rendeltetése, hogy az anyát már terhessége előtt, majd a szülésnél és a szülés után is, felépülésig, vagy munkára képességének visszanyeréséig, egészségi tanácsokkal, felvilágosításokkal, útbaigazítással lássák el, még pedig mind az anya, mind a csecsemő személyére vonatkozóan, továbbá, hogy számukra a szükséghez képest orvosi segítséget és anyagi higiénikus támogatást közvetítsenek. Az anya- és csecsemővédőnői intézmény eme fontosságának és méltán várt eredményeinek ismeretében elhatároztam, hogy a védőnői intézményt országosan fogom rendszeresíteni. A védőnői intézmény megalkotását — mint általában az anya- és csecsemővédelem minden kérdését — állami feladatnak tartom. Sikeres megoldásához azonban — a tennivalók újszerűsége és sokasága folytán — a társadalomnak áldozatkészségére és munkálkodására is múlhatlanul szükség van. Az állam és társadalom együttműködését oly módon hoztam szerves kapcsolatba, hogy a védőnői intézmény országos megszervezésére társadalmi szer-