Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917
14. 1917. október 24. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1269 - 1270 - 1271
^^^ 596 1917. október 24-iki közgyűlés. 1271. szám. oldalróJ jövő támadásoknak is volt kitéve és ezeket a támadásokat viselte úgy, ahogy egy férfiúnak, aki a közpályán működik, viselnie kell. Értem ez alatt azt, hogy a támadásokkal szemben nem egyszerű megvetéssel viseltetett, hanem mindenütt a támadásoknak a lényegét kereste és ahol javítani tudott, s ahol a támaflás, akármilyen kis részben, indokolt volt: igyekezett a támadás alapját megszüntetni. Mert nézetem szerint ez a köztisztviselő kötelessége, nem egyszerűen csak siránkozni a támadások felett, hanem a támadásokból mindig ki kell keresni azt, ami tanulságos és ezt a tanulságot le kell belőlük vonni. Ezekre bizonyos tekintetben szüksége van a köztisztviselőnek, de ő emellett kellő férfiassággal állta ezeket a támadásokat és munkaereje és munkakedve nem csökkent ezen nehéz viszonyok között sem, hanem mindig teljes szívvel és lélekkel ott állott azon a veszélyeztetett ponton, amelyen a főváros polgárságának igen fontos érdekeit igyekezett kielégíteni. Ennélfogva csak ismételhetem mind a két alpolgármester úrral szemben, hogy ez a mai megválasztatás valóban a törvényhatóság őszinte bizalmának a megnyilatkozása. Mert valamennyien érezzük azt, hogy a bekövetkezendő nehéz időkben megnyugvást ad a közgyűlésnek az, hogy a főváros legfőbb kormányzatát ilyen férfiak fogják a működésükkel támogatni. Én ehhez hozzáteszem még a magam őszinte bizalmának a kifejezését, mert magam is nyugodt vagyok afelől, hogy, ha valamennyien úgy, amint eddig is működtünk közre a főváros fontos céljainak a szolgálatában, továbbra is megmaradunk ezen az úton, ez a bizalomteljes együttműködés meg fogja teremni a maga gyümölcseit a főváros egész közönsége részére. Ebben a meggyőződésben, ebben a biztos reménységben újból a legmelegebb szívből köszöntöm a törvényhatóság nevében a megválasztott alpolgármester urakat." Az üdvözlő beszéd elhangzása után dr. Déri Ferenc alpolgármester a következő beszédet intézi a közgyűléshez: „Mélyen tisztelt Polgármester Úr, igen tisztelt Közgyűlés! Nem a szokásnak hódolok, hanem szívem őszinte, parancsoló érzését követem akkor, amikor mindenekelőtt köszönetet mondok úgy a magam, mint velem együtt megválasztott tisztviselőtársam nevében is, az elnöklő polgármester úrnak a szives üdvözlő szavakért, amelyeket hozzánk intézett s amelyekben jóakarattal volt szíves megemlékezni eddigi működésünkről és buzdított a jövőre, a mélyen t. Közgyűlésnek pedig azért a bizalomért, amelyet irányunkban nyilvánítani kegyes volt. A t. törvényhatósági bizottság részéről nemcsak most, hanem egész hivatali pályánk alatt a kitüntető bizalomnak és a jóindulatú támogatásnak annyi jelét tapasztaltuk, hogy lehetetlen minderre másként, mint meghatottsággal gondolnunk és azzal az erős akaratú elhatározással,. hogy igyekezzünk arra érdemeseknek mutatkozni. Szívünk tele van a soha el nem múló hála érzésével. És ha még sem időzöm tovább a köszönet szavainál, teszem ezt nemcsak azért, mert az igaz érzésnek, mennél mélyebb az, annál kevesebb a szava, hanem azért is, mert a mai nehéz időkben, amikor a város lakosságának egy része a harctereken küzd, szenved és vérzik, a másik része pedig itthon vívja harcát az élet nehézségeivel, ezekben a súlyos időkben kétszeresen érezzük azt, hogy a közbizalom által nyújtott tisztség nem díszt jelent, hanem kötelességet, semmi egyebet, csak kötelességet. Azt hisz-