Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917

12. 1917. július 18. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1126 - 1127

1917. július 18-iki közgyűlés. 1126—1127. szám. 521 !1126. Baranyay Sándor törvényhatósági bizottsági tag felszólalván, előadja, hogy második interpellációja a tabáni kisajátított részek kilakoltatására vonatkozik. Hogy ezt a közgyűlés előtt szóvá tegye, arra az indította, hogy a napokban nála jártak a tabáni kisajátított házakban lakó szegény emberek és azt újságolták, hogy a lakásokban már méréseket eszközölnek, félvételeket csinálnak, valószínűen ezeket a lakásokat rövid időn belül más célokra akarják felhasználni és ennek a más célnak az érdekében őket most a leglehetetlenebb időben a lakásokból ki akarják szorítani. Érdeklődött a kérdés iránt, arról van szó, hogy az Attila-utcai egyik ilyen" házat ki akarták üríteni valami népjóléti intézmény céljára. Nem tudja, adott-e erre a tanács felhatalmazást vagy nem, denikve, aRik ott laknak, azok a szegény emberek megrémültek ennek a hallatára és borzalommal vannak eltelve, hogy most a legnagyobb lakásnyomorúság idején őket a megszokott helyükről kiviszik, kihurcolják. Arra kérték, tenné ezt szóvá a közgyűlés előtt. Tudja, hogy a Tabán kisajátításával az első kerület lakosságának egy nagyon értékes részétől voltak kénytelenek megválni, attól a törzsökös, igazi rácvárosi polgárságtól, amely egyéniségében megbízható, becsületes, tisztességes adózó polgárokból állott. Most, amikor már odáig eljutottak a kisajátítások folyamán, hogy a főváros kezelésében valami tizennégy ilyen kisajátított ház van még, amely körülbelül hatvan családnak ad menedéket, nagyon lényegesnek tartja, hogy erről a hatvan családról addig, amíg annak szüksége mutatkozik, történjék valamelyes irányban gondoskodás. Azt hiszi, a kérdést jóindulattal meg lehet oldani, meg is kell oldani. Mert hiszen ezek a házak, ha rozogák is, mégis, ha eltartottak száz évig, eltartanak még további három-öt esztendeig, addig, amíg Budapesten a lakásínség kérdése megoldást nyer. Mert azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket a lakásínség ügyében tartott ankéten tettek, Budapesten a lakáskérdést még nem tarthatják megoldottnak. És amíg arra kerülhet a sor, hogy építkezzenek, addig még nagy nyomorúságnak veszik útját, ha a mostani lakásokat nem háborgatják, illetőleg az ilyen szerény lakásokban meghúzódó lakosságot nem bántják. Azt gondolja, hogy ezeket a lakásokat figyelemmel kísérhetné a mérnöki hivatal és ahol szükséges, ott a megkívánt tatarozásokat is megcsináltathatja a főváros, amelyekre ezeknél az épületeknél az életbiztonság és az egészség szempontjából még szükség van abból a célból, hogy néhány esztendeig eltarthassanak, amivel a lakosság érdekében igen üdvös dolgot cselekednének. Ebben az ügyben az a kérdése a polgármesterhez: hájlandó-e a polgármester intézkedni az iránt, hogy a Tabánban lakó ezen szegény embereknek a lakásnyugalmát a háború alatt ne háborgassák ? Az interpelláció közöltetik a polgármesterrel. Erről a polgármester jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő. !1127. Bittner János törvényhatósági bizottsági jag felszólalván, az élelmiszerek beszerzésénél előforduló ácsorgások ügyében a következő interpellációt terjeszti elő: „Van-e tudomása a Polgármester úrnak arról, hogy a város lakossága nagyon sok időt kénytelen fontos élelmiszerek beszerzése végett ácsorgással eltölteni ? 131