Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916
11. 1916. október 25. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1092
közgyűlés. 1092. szám. k) támogatásra szoruló iparosok és kereskedők segítése; l) cselédügy; m) a népgondozó tevékenység és ennek keretében különösen a népjóléti megbízottak tevékenységének szervezése és irányítása. 12. §. A szegényellátásnak is a maga szűkebb körében lehetőleg olyannak kell lennie, hogy általa a közsegítésreszoruló, hacsak nem végleg munka- és keresőképtelen, ismét kereső tagjává legyen a társadalomnak. A szegényellátás lehet: 1. pénzsegély és pedig o) rögtöni, vagy esetről-esetre való segélyezés; b) havi segélyezés; 2. természetben nyújtott segély és pedig a) kenyér, tűzifa, szén, tej, világítóanyag, mosószerek, stb. nyújtása; b) díjtalan étkezés; c) ruhasegély csecsemők, gyermekek és felnőttek részére; d) lakásadás a szükséglakásokban; 3. beteggondozás és pedig a) ingyen orvoslás; b) ingyen gyógyszerrendelés; c) gyógyászati segédeszközök rendelése; d) betegség esetén való házi ápolás; e) szülésznői segély ingyen nyújtása; f) fürdők díjtalan használata; A. intézeti ellátás, mely a szegényházakban, árvaés szeretetházakban, vagy egyéb jótékony intézetekben való elhelyezésből és ez intézetekben való gondozásból, illetve az árvaházakban és szeretetházakban a gyermekek neveltetéséből is áll. 5. ingyenes temetés. 13. §. A törvény vagy szabályrendelet alapján megillető szegényellátásnak, valamint a szociális szempontból egyébként helyén való s tágabbkörü hatósági népjóléti gondozásnak szükségességét és módját a hatóság állapítja meg. Fősúlyt a lehetőséghez képest a munkával és a természetben való segítésre, illetőleg arra kell helyezni, hogy a segítség az arra rászorulót gazdasági, társadalmi megerősödéséhez ismét hozzájuttassa. A hatóságnak a törvényes szegényellátás dolgában való megállapítása ellen a törvényes rendel( kezesek 1 ) alapján fokozatos felebbezésnek van helye. 14. §. A hatósági segítség mértékének a megállapításánál figyelembe kell venni: a) azt a segélyt, amelyet a közsegítésre szoruló a családjától, magánosoktól, vagy valamely jótékony egyesülettől kap; b) a rászorulás mértékét, amely az illetőnél mutatkozik; c) a családtagok számát, akik a segélyezendő által való eltartásra keresőképtelenségüknél fogva utalva vannak; végül d) azt, hogy a nyújtott segítséggel az illető a keresőképességét, gazdasági és társadalmi megerősödését lehetőleg minél hamarabb visszanyerhesse. x ) 51.000/1889. B. M. rendelet 4. §-a.