Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916

10. 1916. október 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 988 - 989 - 990

1916. október 11-iki közgyűlés. ezekkel a vádakkal. Ami Polónyi Géza képviselőt illeti, az ö itteni szereplése és innen való távozásának körülményei, másfelől az én polgármesterré választatásom és az ő bukása között való összefüggés, kizárják azt, hogy a főváros ügyeinek és az én működésemnek elfogulatlan bírája lehessen. Erről, azt hiszem, most is fényes tanúságot tett, mert hiszen ennyi ferdítést és valótlanságot rosszindulat nélkül, véletlenül összehordani, igazán lehetetlenség. Amikor előre jeleztem, hogy előadása telve van ferdítésekkel és valótlanságokkal, — azt válaszolta, hogy úgylátszik, én a személyes kötekedés terére akarom vinni a dolgot. Azt hiszem, amit előre mondtam, elég tárgyilagosan bizonyítottam be adatainak tarthatatlanságát. A további személyes kötekedés terére pedig annyira nem kívánok lépni, hogy ezennel el is búcsúzom tőle s kijelentem, hogy többé semminemű nyilatkozatára reflektálni nem fogok. És most engedjék meg, hogy e helyről, azt hiszem, a t. Közgyűlés nevében is, a sajtóhoz, a magyar sajtóhoz forduljak. Az utóbbi időben mintha itt is, ott is, a sajtó hol egyik, hol másik részéből valami szeretetlenség áradna a város felé, mintha nem azzal a szeretettel foglalkoznának ennek a városnak a dolgaival, amely pedig szívükhöz bizonyára közel áll, sőt mintha valami epés indulattal keresnék, kutatnák, ami nem jó, vagy amit ők nem jónak Ítélnek. Hogy félre ne érttessem, nem a hibák, visszaélések felfedezését értem, mert hiszen azért mindnyájan csak köszönettel tartozhatunk. De szó van a felfedezés módjáról, a további méltatlan következtetésekről, a közönség izgatásáról, a leplezett gyanúsításokról. Ismerni kell a közönség hangulatát és lélektanát. Tudjuk, hogy a közönség egy része, szinte készségesebben fogadja be az ilyen epés, sokszor izgató támadást, mint a tárgyilagos kritikát. De én azt hiszem, hogy épen a mostani időkben háramlik fokozott súllyal a sajtóra az a feladat, hogy a közönségét ne vezesse túlzásokba, legkevésbbé az ország fővárosával szemben és legkevésbbé most, amikor a fővárosi hivatalok és üzemek személyzetének egy harmada a harctéren van, s mi megfogyatkozott erővel, óriásilag megnövekedett és összebonyolódott feladatok elvégzésével vesződünk. Vesződünk egy olyan tiszti karral, amely maga is családtagjaival együtt talán legjobban sinyli a háborús élet minden baját, nyomorúságát. És mégis ott vagyunk, mindenki a maga helyén s végezzük reggeltől estig, s ha kell éjszaka is, a kötelességünket. El kell készülve lennünk reá, hogy a most bekövetkezendő idők nap-nap után csak keményebb próbára fogják tenni nemcsak a mi erkölcsi és fizikai erőnket, tudásunkat és kötelességérzetünket, hanem a közönség türelmét, áldozatkészségét, önfegyelmezését. Hálásak vagyunk mindazok iránt, akik a sajtóban eddig is ennek megkönnyítésén fáradoztak, de kérem most valamennyiüket, a nehéz időkre és a nehéz feladatokra való tekintettel, kezeljék jószíwel, jóindulattal a mi városunk dolgait és a mi jóravaló igyekezetünket. Egy kis szeretetet uraim! nem többet. A t. Közgyűléstől pedig kérem az eddigi bizalmat és jóindulatú támogatást, iparkodjunk valamenynyien irtani azt, ami tökéletlen, ami rossz, ostorozzuk a bűnt és büntessük a bűnösöket kíméletlenül. De ne legyünk igazságtalanok, ha már olyan sokan vannak, akik bennünket nem szeretnek, legalább szeressük mi egymást, s megbízva egymás jóindulatában, jóigyekezetében, buzgóságában és tisztességében, minden méltatlan támadást lökjünk vissza és lépésről-lépésre küzdve egyesült erővel dolgozzunk tovább, becsületesen, tiszta öntudattal, tiszta ke954