Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916

10. 1916. október 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 988 - 989 - 990

1916. október 11-iki közgyűlés. városi épületekben fogyasztott gázt is, ami mintegy 200 ezer koronának felel meg és így csupán a gázmű eme szolgáltatásai révén, költségvetésünk terhe voltaképpen újabb millióval, tehát három millió korona fedezetlen hiányra csökken. Ezzel szemben figyelembe kell vennünk, hogy a városszabályozás címén szereplő, kereken 23 millió korona költségösszeg legnagyobb részt olyan telekszerzéseket foglal magában, amelyeket csak átmenőén s előreláthatóan csak rövid időre tekinthetünk nem jövedelmező beruházásoknak, amennyiben e területek túlnyomó része beépítés útján értékesíthetővé válik. Remélhető, hogy a tervbe vett céltudatos és fokozatos értékesítésnél nemcsak a megszerzési ár fog a székesfőváros részére megtérülni, hanem valószínűen az időközi kamatterheket is behozhatjuk, így azután részben áldozatok nélkül, részben arányosan csekély áldozattal igen fontos városépítési és városrendezési problémák előnyös megoldása válik lehetségessé. A közlekedési beruházásoknál jelentkező fedezetlen hiányt előreláthatóan apasztja a Villamos Városi Vasút jövedelmezőségének fokozatos emelkedése, másfelől az autóbusz közlekedés kifejlesztése. A közoktatásügyi építkezéseknél figyelembe kell vennünk, hogy a 38 millió koronát tévő beruházással sikerült a tantermek számát kerek számban ezerrel, az óvónők számát ötvennel szaporítani. Ezzel azonban sikerült évi 337 ezer korona bérösszeggel járó bérletet is megszüntetni s új, drága és célszerűtlen bérhelyiségek igénybevételét megakadályozni. Másszóval a nagyarányú beruházások elmaradása nem jelentett volna a főváros háztartására pozitív megtakarítást, hanem csak annyit, hogy a tőketörlesztésnél és a kamatkiadásoknál megtakarított összegek az iskolai és óvodai bérletek címén merültek volna fel. A közélelmezési és közjótékonysági beruházásoknál előálló fedezetlen hiány, mintegy 500 ezer koronára rúg és így arányosan soknak alig mondható. A közegészségügyi beruházásoknál mutatkozó, mintegy 750 ezer koronát kitevő fedezetlen hiány egyfelől az évtizedes mulasztások helyrehozása érdekében elkerülhető nem volt. Ennek köszönhetjük, hogy a főváros a háború idejében képes volt úgy a közönség közegészségi védelmi, mint az általános betegápolás tekintetében feladatának megfelelni. Ezeknek a terheknek méltányos enyhítése lenne, ha — amint azt annak idején a kormánytól kértük is — a beruházások felerészét az államkincstár a székesfőváros részére megtérítené. Három évvel ezelőtt ezt a kormány kilátásba is helyezte és már két izben kaptunk is egy-egy millió koronát, ezen költségekhez való hozzájárulás fejében. Ha az elmondottakon kívül szem előtt tartjuk azt, hogy a 270 millió koronás beruházó kölcsön legnagyobb részét már az 1913. év végén felhasználtuk, amikor a főváros háztartásának egyensúlya még épségben volt, egész kétségtelen az, hogy a mostani rendkívüli költségvetési hiány okait teljességgel nem a beruházások sokszor emlegetett túltengésében kell keresnünk. Sőt ellenkezően, egészen kétségtelen, hogy ez a negyedmilliárd koronát meghaladó beruházás az elmúlt évtizeden át, ezer és ezer kézről-kézre menve, a főváros iparának és kereskedelmének hozadékát és ezúton közvetve az állam és a főváros legkülönfélébb adószerű bevételi forrásainak bőségét, eredményesen fokozta. Közbevetőleg megemlítem, hogy Polónyi képviselő interpellációjában a többek között azt is állítja, hogy az én polgármesterségem alatt felvett kölcsönök kamata körülbelül 32 millió koronával szerepel évenként. Természetesen ez az adat is valótlan, mert az