Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916

10. 1916. október 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 988 - 989 - 990

944 1916. október 11-iki közgyűlés. , 990. szám. hatósági jóváhagyás alá terjesztettük. Kérdeni tehát, hogyan lehet ezt a legteljesebb nyilvánosság mellett lefolyt eljárást jóhiszeműen becsempészésnek mondani, amikor a költségvetést kisérö tanácsi jelentés nyiltan maga javasolja, hogy a státusrendezésre a költség­vetésbe felvett összegek, — amennyiben a közgyű­lés határozata jóváhagyást nem nyerne, — szolgál­janak a költségvetési hiány részben való apasztására. A belügyminiszter kifogása csak arra vonatkozhatik, hogy túlreális a költségvetés, tehát abba olyan ki­adások is fel vannak véve, amelyek nem biztosan merülnek föl. Az irrealitás szó alatt azt szoktuk ér­teni, ami kedvezőtlenebb annál, ami tisztán csak a realitás követelményeinek felel meg. Megjegyzem, hogy az eltérés a felfogásokban abban van, hogy az állami költségvetésre vonatkozólag van egy törvényes rendelkezés, hogy abba csak rendszeresen szervezett állásokat szabad felvenni, azonban nálunk nemcsak hogy nincsen ilyen törvényes rendelkezés, hanem a mi eljárásunk megfelel a főváros négyévtizedes ál­landó gyakorlatának. Ezután áttért az interpelláló a pénzügyminiszternek a f. évi szeptember 12-iki kép­viselőházi beszédében mondott következő nyilatko­zatára : „Nem tagadom, hogy a főváros gazdálkodásá­tól elragadtatva nem vagyok. Én a magam részéről helyesebbnek tartom a reálisabb, talán kissé pesszi­misztikusabb alapokból kiinduló gazdálkodást. De ez vérmérséklet kérdése s a székesfőváros mai vezetői­nek más a vérmérséklete." Ugyancsak idézi az interpelláció a pénzügymi­niszternek ugyanezen képviselőházi ülésen a függő­kölcsönökről mondott nyilatkozatát, amely így szólt: „Abszolúte nem tartom megengedhetőnek, hogy a városok beruházási, tehát olyan célokra, amelyek, beismerem, hogy fontosak, amelyek elodázhatatlan­ságát azonban egyáltalán nem ismerhetem el, ilyen célokra függőkölcsönöket vesznek fel és függőkölcsö­nökből beszerzett pénzösszegeket fektetetnek be olyan beruházásokba, amelyek bármily szükségesek is, min­den esetre elodázhatok volnának addig, amig a pénz­piac helyzete szabályszerű kölcsönök felvételét lehe­tővé teszi." Ezekután az interpelláló figyelmeztetni akarja a kormányt, a fővárost és a nemzetet arra, hogy mek­kora veszély fenyeget ezen bohém és rettentő köny­nyelmű gazdálkodás révén, mellyel szemben most a fővárost neki kell megvédenie. Mielőtt az interpelláló egyes adataira nyilatkoz­nám, mindenekelőtt általánoságban kívánok a fővá­rosnak az elmúlt évtizedben követett beruházó poli­tikájáról nyilatkozni. Ami a függőkölcsönöket illeti, készséggel elis­merhetem, hogy a függökölcsönök igénybevétele le­hetőleg elkerülendő. De hát, t. Közgyűlés, mikor veszünk fel függőkölcsönöket, amikor arra okvetlen szükség van és mikor más expediens nincsen, azaz, amikor más kölcsönt nem lehet kapni. A pénzügy­miniszter úr azt mondja, hogy ő beruházások elodáz­hatatlanságát egyáltalán nem ismerheti el. A baj az, hogy van egy nálunk magasabb úr, erősebb valaki, aki ezt az axiómát nem ismeri el, s ez: az élet. Fgy gyakorlati példát hozok fel. Amikor a főváros agázgyáratmegváltotta.a gázgyárnak termelő képessége már annyira ki volt merítve, hogy ha mihamar nem fogunk hozzá az új gázgyár építéséhez, rövid idő alatt képtelenek lettünk volna a közönség szükségletét és a főváros közvilágítását ellátni. Az időmulasztás ez esetben valóságos katasztrofális következményekkel járt volna. Ha ez esetben rendes kölcsön felvétele nem lehetséges, nincs más mód, mint átmenőleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom