Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915

10. 1915. november 17. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1090 - 1091

374 1915. november 17-iki közgyűlés. folyásolja hátrányosan, de az ő szellemi fölényét, az ő technikai és ipari felkészültségét elsősorban épen ennek a körülménynek köszönhette. Legyen tehát vége a megkülönböztetésnek, a városi lakosság hátrábbtételének. Végre az a szolidaritás, amelyben a városok és falvak népe nélkülözések, szenvedések és mérhetetlen véráldozatok árán küzd a magyar nemzet becsületéért, teremje meg a béke idejére a mi szolidaritásunkat, tegyük félre a kicsinyes torzsalkodásokat, az osztályféltékenységet, a visszavonást és iparkodjunk valamennyien egyesült erővel azon, hogy megtegyük kötelességünket azokkal szemben, akik értünk harcoltak. Ez a kötelesség, mélyen tisztelt Közgyűlés, tulajdonképen nem merül ám ki abban, hogy mi a hadbavonultak hozzátartozóit segélyezzük, hogy a hadi árvák, vagy pedig, a rokkantak ellátásáról megfelelőképen gondoskodunk. A mi kötelességünk fontosabb része az, amellyel mi a jövő nemzedéknek tartozunk. Mert kikből áll t. Közgyűlés a mi. hadseregünk ? A mi hadseregünk legnagyobb részben áll vagyontalanokból, szűkös sorban élőkből, kis emberekből, azokból, akiket nemcsak a háborúban pusztít a halál, hanem pusztít békében az élet, akiket pusztít az egészségtelen lakás, pusztítanak az egészségtelen munkaviszonyok és az evvel járó erkölcsi veszedelmek. Nem természetes-e, t. Közgyűlés, hogy a háború után minden országos és városi politikát ennek a nyomorúságnak a elküzdésére kell irányítani? Nem életérdeke-e a mi ezeréves országunknak, hogy ezután a rettenetes emberirtás után végre az embervédelem nagy munkájának kell bekövetkeznie? Küzdelem a gyermekhalandóság és a népbetegségek ellen, de nem jelszavakkal, t. Közgyűlés, hanem gyors, hatékony, céltudatos intézkedésekkel. A közegészségügy nagyarányú fejlesztése, a lakásviszonyok és a vagyontalanok gazdasági viszonyainak javítása, a munkanélküliség elleni biztosítás, az országos munkásbiztosításnak kiterjesztése az aggsági és rokkantsági biztosítás tekintetében, valamint az anyasági biztosítá? dolgában, azonkívül a munkásvédelem fokozása, o népélelmezés javítása. Ez a hatósági és társadalmi embervédelem tudná a legrövidebb idő alatt kárpótolni a nemzetet a nagy vérveszteségekért. Most talán a mi fiaink véráldozatai árán meg fogjuk érteni azt a tanulságot, hogy a nemzet fáját, a nemzet életerejét sokkal jobban emészti a tuberkulózis, a csecsemőhalandóság, a kedvezőtlen lakás- és munkaviszonyok, mint a legvéresebb háború. Most kell ezt megérteni és megtenni mindent, amit lehet. Tudom azt, t. Közgyűlés, hogy ezeket egy programmban elmondani sokkal könnyebb, mint megcsinálni, azonban azt hiszem, hogy a háború is sokat bebizonyított, amit nem tudtunk, tudniillik, hogy mit értek azok a százezer koronák, amelyeket megtakarítottunk azzal, hogy a tuberkulózis ellen nem védekeztünk úgy, amint kellett volna, hogy eltörpülnek ezek az összegek a háború egynapi költségei mellett. Tudom, hogy nehéz feladat lesz az állam és a városok pénzügyi erejét megint olyan szintre hozni, hogy ezen nagy feladatoknak meg tudjanak felelni, másfelől, hogy tekintettel legyenek arra, tiogy az állam és a városok háztartási egyensúlyának rendbehozása ne járjon túlságos nagy közgazdasági veszedelemmel. Mert hiszen komoly és jó pénzügyi politika csak egy van: az okos közgazdasági politika. Az ország közgazdasági fejlődésének az előmozdítására, azt hiszem, most talán bizonyos új perspektívák is fognak nyilni. Azok az új utak, amelyek most kelet felé megnyílnak egészen Kis-Ázsiáig, azt hiszem, hogy a magyar iparnak és kereskedelemnek igen értékes