Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915

4. 1915. május 26. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 495 - 496

1915^ május 26-iki közgyűlés. 496. szám. 171 időkben mindannyiunknak e füzekben meg kell tisz­tulnunk, mindannyiunknak által kell alakulnunk, minden kicsinyességnek, minden apró számitásnak, itt el kell enyésznie. Minden fullánkot a szívekből ki kell tépni, egy nagy, szoros egységben kell egy­beforrnia Magyarországnak, a gyűlölet krátere ellen, itt a szeretet egységének kell uralkodnia ebben az országban, a szeretet egységének nemcsak a szívek­ben, hanem szimbolizálva, intézményekben is. így fog kihajtani itt, t. közgyűlés, a tövisek kitépése után mindenütt a szívekből a magyar hazaszeretetnek illatos virága. A lét és nemlét kérdése az t. közgyűlés, amely elé ellenségeink állítanak. Ebben az időben kritikára, történetírásra nincs időnk, nincs kedvünk. Ha volna is, nem volna kedve senkinek arra, hogy kritikát, vagy történetírást hallgasson meg. Ebben az időben, ahol a lét és nemlét kérdéséről van szó, számunkra csak egy út nyilik meg, a kötelességek teljesítésének útja. És amint ellenségeink, t. közgyűlés, megsoka­sodnak, úgy kell megsokasodnia a mi hevünknek, a mi erőnknek, a mi kitartásunknak, hogy ott, ahol a számbeli erők ellenünk állnak, a mi lelkesedésünknek, a mi lelkünknek, a mi kitartásunknak, a mi önfel­áldozásunknak erejével győzzük le ezt a számbeli túlsúlyt. Tisztelt Közgyűlés! Az ország most komoly meg­próbáltatások elé néz. Sorainkból nem sokára eltá­voznak mint katonák azok, akik még alig hagyták el az iskola padját és akiknek az élet még semmit sem adott. És sorainkból el fognak távozni a harctérre kötelességük teljesítésére azok az öregebbek, akiket családjuk karjaiból szakít ki a kötelességeknek hívó kürtszava. Mindazokat, akik már ott állanak a harc­mezőn, fiainkat, testvéreinket, barátainkat köszöntsük szívünk egész szeretetével, egész lelkesedésével, könnytelenül, teljesítve idehaza mindenki azon a par­cellán, ahová őt a sors vetette, a maga hivatását, a maga kötelességét, nem oly erővel, amely neki ada­tott, de emberfeletti erővel, mint amilyet az az ügy, melyet képviselünk, nemzetünk jövendője, megérde­mel. Mindazokat, akik a harctéren vannak, mindazo­kat, akik a harcba indulnak, t. közgyűlés, lelkesítsük tűzzel, hévvel s a magunk polgári kötelességeinek teljesítésével. És mindannyiuk felé, t. közgyűlés, zúg­jon szent himnuszunknak a szava és zúgjon végig egész Magyarországon mindenfelé: Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Tisztelt Közgyűlés! Nekünk, akik még itthon vagyunk, vagy akik itthon fogunk maradni, nekünk egy hivatás jut, hogy idehaza teljesítsük zúgolódás nélkül kötelességünket, emberfelettit is produkálva és egy másik, hogy fohászkodjunk azokért, akik érettünk és hazánkért harcolnak. Kívánjuk az ő fegy­vereiknek dicsőségét, kívánjuk az ő győzedelmüket, kívánjuk az ő babérral övezett visszatérésüket. Ez a fohász kell, hogy mindannyiunk lelkében most versenyre keljen azzal az erős hittel és erős bizodalommal, hogy a gyűlölet tengerében is szi­lárdan fog megállni nemzetünk. Ez a fohászunk, melyhez még hozzáfűzhetjük azt a másikat, hogy e sok véráldozatnak legyen meg a maga gyümölcse: az ezredéves, az ősi, de azért megújhodott, egyenlő jogokban egybeforrt, szabad, boldog és új ezred­évekkel diadalmasan dacoló Magyarország." A törvényhatósági bizottság tagjai az elnöki előterjesztést több ízben, helyükről felállva, lelkes és szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal fogadják. Az előterjesztésben foglalt indítványokat a köz­gyűlés hazafias lelkesedéssel és egyhangúlag hatá­rozattá emeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom