Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915

4. 1915. május 26. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 495 - 496

1915. máj

us 26-iki közgyűlés. 496. szám. 169 nak, amikor minden földalatti szenny a felszínre juthatott és a salak egy napra játszhatta az aranynak a szerepét. A Saturnáliáknak ez az ősi ünnepe játszódik le előttünk, t. közgyűlés, amikor Olaszország legnemesebb és legjobb hazafiait száműzik, üldözik, terrorizálják, amikor azt a férfiút, aki Olaszországnak megszerezte Tripoliszt és Olaszország népének megszerezte a demokrácia virulását, Giolittit számkivetésbe küldik azért, mert a háború őrülete ellen királyánál fel merte emelni szavát, s amikor látjuk, hogy azt a hetvennégy becsületes olasz férfiút, aki az olasz kamarában a háború ellen szavazott, minden terrorizmus, minden fenyegetés ellenére nyomban a háború kitörése után, mint -hazaárulókat bélyegzik meg. Ez a Saturnáliák ünnepe jut eszembe és eszembe jut egy másik kép Róma történetéből: a barbárok betörése Rómába. Mert Rómába most is a barbárok törtek be, nem fizikailag, mint annak idején, mikor a mozdulatlan fenséggel ülő római szenátorok szakállát megráncigálták, hogy megtudják, vájjon szobrokkal, vagy élő emberekkel van-e dolguk. Nem fizikai alakban törtek be a barbárok, de betört a barbárságnak, a gyilkolásnak, a rombolásnak szelleme. És látva Róma perverzus szerelmét a gyilkolás szelleme iránt, látva Rómát a szláv táborban, eszembe jut az a középkori gúnyolódó sor, mely így szól Rómáról: Roma ab inverso amore. Tisztelt Közgyűlés! Annak a hetvennégy becsületes férfiúnak, aki az olasz kamarában a háború ellen szavazott és Olaszországot figyelmeztette nemes hivatására, annak a hetvennégy becsületes olasz embernek és annak a nagy olasz politikusnak, akinek a nevét az előbb említettem, tartozunk azzal, hogy nem az olasz népet, hanem az olasz kormányzatot, azt a bűnös, kalandor társaságot, mely a maga hazájának romlására összeszövetkezett, hazáját háborúba sodorja, azt sújtsuk gyűlöletünknek minden erejével. Nem azt a népet, amely ellen ők többet vétettek, mint ellenünk, mert hiszen mi helyt fogunk állni, de az olasz nép fogja ezt az árulást, a romlásnak ezt a perverzus szerelmét megsinyleni. Tisztelt Közgyűlés! Mi lett volna Olaszország hivatása, ha már szövetségi kötelességeit nem teljesítette ? Hivatása az lett volna, hogy az általános rombolásban, az általános háborús tébolynak korszakában, Európában, a békítésnek és kijózanításnak a szerepét vigye. De Olaszország ezt a hivatását nem teljesíthette. Összeverődött egy csodálatosan tarka társaság: a romlott kormányzat, az irredentának régi meggyőződéses hívei, republikánusok, egy trónját féltő dinasztia, megfizetett kalandorok és a terrorizmus erejével, a béke mellett fennálló nagy többséget széjjelverték, ismert minták szerint, gyalázatos államcsínnyel, a formák látszólagos megőrzése mellett, az olasz nép nevében szólva, holott az olasz népnek dolgozó többsége a békének és a tisztességnek híve volt. Ez bűnös cselekedet, államcsíny volt, mert- befejezett tények elé állította az államot és azzal erőszakolta ki annak elfogadását,' hogy szabadjára eresztette és a rendőrség védelme alá helyezte a romboló tömegeket, ránehezkedett a vélemények szabad nyilvánulására és megakadályozta az igazi közvélemény kibontakozását. Ez a bűn, t. közgyűlés, magában hordozza a bűnhődést: post equitem sédet atra cura, az első lovas előőrsök mögött ül a komor gond, versenyt vágtat a nemezis az olasz haderővel, mert a szláv áradat ellen egyedül a velünk való szövetség adhatott volna biztos támasztékot Olaszországnak. Ez a háború, amelyben a szabadság-szerető, nagy és dicsömultú latin népek vesznek részt, nem a latin népeknek, ez a szlávoknak érdekháborúja ;