Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914
17. 1914. október 7. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1575 - 1576
1914. október 7-iki közgyűlés. 1576. szám. alkotmányban, a dicsőségben és jólétben gyarapodva, mert megfizet most ezért fiainak a vére hullásával és mindannyiunknak áldozatával. T. Közgyűlés! A polgármester úr szózata a főváros kötelességeiről emlékezett meg. Én azt hiszem, hogy a főváros ezekben a komoly időkben nemcsak magáról gondoskodott és nemcsak magáért érez és gondolkodik; ezekben a komoly időkben megmutatta azt, hogy méltó a főváros nevére. Amit a főváros hatóságai eddig tettek, nemcsak a főváros lakosságáért tették, hanem tették az egész országért, tették az egész ország érdekében. Ezekben az időkben a főváros méltónak mutatkozott a nevére, mert agya és szive volt az országnak és agya és szive lesz a jövendőben is. Ebben a szolidaritásban egybeforrva leszünk méltók azokhoz a testvéreinkhez, azokhoz a fiainkhoz, akik a harctéren küzdenek. Őket egy nagy szolidaritás köti össze ott a harctéren: egy mindannyiunkért és mindannyiunk egyért; nem frazeológia, ez ott véresen komoly valóság, mindenkinek a tudása, mindenkinek a harci készsége, minden cselekedetük az egész organizmus javára válik, az egyén elenyészik, eltűnik, az egyén beleolvad egy nagy közösségbe, egy nagy eszmébe, egy nagy közös testbe. És miként harcoló véreinket, testvéreinket és fiainkat egybeköti ott kinn a csatatéren a szolidaritás: egy mindnyájunkért, mindnyájunk egyért, és összeköti őket a komoly kötelességteljesítés tudata, minket, akiket a végzet megkímélt attól, hogy ott legyünk, vagy minket, ' akiket a végzet egy más posztra állított, minket is a szolidaritásnak ez az érzése kössön össze idehaza: egy mindannyiunkért és mindannyiunk egyért. Remélem, t. közgyűlés, hogy ez a főváros az egész ország előtt mintakép lesz abban, hogy miként künn a harctéren szolidárisán egybeforrva mindenki becsülettel megállja a helyét, mi is mindannyiunk, bármit mérjen reánk a sors és jövő, fogadjuk meg azt, hogy mi mindnyájan a helyünkön maradunk és teljesítjük a kötelességünket. Tisztelt közgyűlés ebben a fogadalomban és ebben a szolidaritásban egybeforrva, bátran nézhetünk a jövendő elé, bármit mérjen reánk a sors, szívósan, kitartással, elszántan, csüggedés nélkül, fellengzés nélkül, de sohasem gyáván, sohasem megtántorodva fogjuk teljesíteni polgári kötelességünket. Azt hiszem, a főváros társadalma is teljesíteni fogja azt a kötelességet, amelyet a polgármester űr szózatában elvár tőle és mindenki, akit javakkal áldott meg a sors, ezekben az időkben fog csak igazán örülni annak, hogy őt a sors javakkal áldotta meg, ezekben az időkben fog igazán örülni azért, mert alkalom adatott neki, hogy adjon és alkalom adatott neki, hogy többet áldozzon, mint más, polgártársaiért és embertársaiért. Ezekben az időkben nemcsak arra kell, hogy készen legyünk, hogy mindannyian megtegyük erőnkhöz képest kötelességeinket, kell, hogy készek legyünk, h°gy erőinken felül is megtegyük kötelességeinket, mert az az áldozat, amit azok hoznak értünk, akik érettünk a csatatéren véreznek, az az áldozat oly na gy a mi áldozatunkhoz képest, hogy azt nem egyenlíthetjük ki máskép, mint, hogy ha kell mindent odaadunk azért, hogy mindent elveszíteni ne kelljen. De mi áldozzunk, mi cselekedjünk, mi helyben maradjunk most nemcsak áldozatkészségből, hanem eszélyességből is adjunk oda mindent, mert ha nem adunk oda mindent, minden elvész. Ebben a fogadalomban egyek vagyunk tehát, 321 hiszem a polgármester úrnak minden intelme nálunk termékeny talajra hull. Mindannyian készek vagyunk őt követni abban az önfeláldozó, abban a
