Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

7. 1914. április 1. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 609 - 610 - 611 - 612

222 1914. április 1-i közgyűlés. 612. szám. 3. A magam és az összes magyar-iparral foglalkozók nevében kérem a tek. Polgármester úr felvilágosítását, miből merítette ezt a mélyen megalázó nyilatkozatát a magyar iparra vonatkozólag?" Dr. Bódy Tivadar alpolgármester az interpellációra nyomban a következő választ adja: „T. Közgyűlés! A hosszú kérdéseket nem is bírtam tisztán hallani, csak az utolsó passzust, ezért a benyújtott interpellációból fogom olvasni a kérdéseket. Azt méltóztatik kérdezni az interpelláló bizottsági tag úrnak, miből merítettem a múltkori kijelentésemet? Azokból a hivatalos aktákból, amelyek rendelkezésemre állanak. Ezek az akták részben szakértői vélemények, részben határozatok, nyilatkozatok és szerződések. Hogy visszatérjek az eredetére ennek a dolognak, be kell jelentenem, hogy még 1900-ban kötött szerződés alapján nyert Országh Sándor megbízást, hogy az erzsébetvárosi templom részére orgonát készítsen, amelynek a szekrényére 8100, magára az orgonaszerkezetre 26.700 korona költség állapíttatott meg. Az orgonáért a jótállás kötelezettsége 1906-ban járt le, azonban a jótállási idő alatt folytonosan javításra szorult az orgona, nem lehetett használni, 1906-ban pedig lejárván a fenntartási kötelezettsége ezen cégnek, már akkor jónak látta Országh Sándor a templomba egy harmóniumot beállítani, hogy azon játsszanak az istentisztelet alatt, mert az orgona ha:.znavehete!len volt. Folytonos javítás alatt volt, de másnapra mindig hasznavehetetlenné vált. Végül az 1906-ban megkezdett tárgyalások után és alapján, amelyek 1909-ben befejeződtek, Rieger Ottó orgonagyáros elvállalta ennek a teljes átépítését és pedig a 26.700 koronába került orgonaszerkezet átépítését 13.000 koronáért, vagyis, az ma már teljesen át van alakítva, tehát joggal állíthattam, hogy ezen gyártmány hasznavehetetlen volt s hogy az orgona át lévén építve, a régi orgona egyik darabja sincs a maga helyén. Különben, ha meg méltóztatnak engedni, egy pár részletet fel fogok olvasni a szakértői jelentésekből. Mikor átvettük az orgonát, végeredményében oda konkludált az egyik szakértő, Kehrer Jenő képesített orgonaművész, zenetanár és karnagy az orgonáról adott jelentésében, hogy „fentiekből következtetve nézetein, hogy honi iparunk ez ideig monumentális, nagy időkre szóló művészi igényeknek is megfelelő orgonák építésére siker kilátásával nem vállalkozhatík, nagyobb szabású orgonákkal való kísérletezés által routint magának nem szerezhet, mivel a hangbeli együtthatás, illetve egymásra hatás abc-je a modern orgonaépitésnek, kísérleti terrénuma pedig a kis orgona." Tehát arra utal, hogy a kisebb orgonák építésével kell kisérletezni. Azt mondja a szakértő: „Összbenyomása legnagyobb mértékben homályos, tompa. Ordító trombita és harsonahangon kívül erőtlen, tompa búgásnál egyéb nem hallható, a basszusnak plasticája nincs. A basszusak legnagyobb mértékben határozatlanok, homályosak. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyes évszakok beálltával okvetlen mélyreható, alapos szabályozásra van kilátás. (Határozottan elkerülhetlennek mondom.) Ha pedig e szabályozások, (melyek az orgonaépítő erkölcsi kötelességét képezik), esetleg nem a kellő • aprólékossággal s lelkiismeretességgel eszközöltetnének minden egyes esetben, úgy az orgona legrövidebb idő alatt teljesen hasznavehetetlen állapotba kerülne, amikor pedig legegyszerűbb segítség az orgona lehordatása s teljesen újjal való pótlása." Ezt mondja az egyik szakértő. A másik: „Habár az orgona mint hangszer a művészi igényeket nem