Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

5. 1914. március 4. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 423

423. szám. 150 l&yf 1914. március 4-iki közgyűlés. Kérem, méltóztassék ezen ( válaszomat tudomásul venni." Kollár Lajos bizottsági tag felszólalván, előadja, hogy interpellációjának négy pontja közül az utolsó kettő vonatkozott arra, hogy az Erzsébethídon át biztosíttassék a közlekedés úgy, hogy mind a két társaság szólíttassék fel arra, hogy a vonatkozó ajánlataikat terjesszék be. Erre a tanácsnok azt a választ adta, hogy felterjesztést intéztek a miniszterhez az engedélyezés iránt. Elég szomorú, hogy interpellálni kellett a tanácsot, hogy ezt a lépést megtegye. Szerinte meg kellett volna ezt tenni évekkel előbb, mikor a legelső híre jött, hogy a Lánchidat elzárják. Általában csaknem azt kell tapasztalniuk, hogy nem a tanács intézi az ügyeket, hanem abban bízik, hogy egyes bizottsági tagok hozzák fel a kérdéseket és kezdeményezzenek. Ez nagy kár. A tanács a végrehajtó közeg, annak a kötelessége a közönség érdekeit kielégíteni. De mivel végrevalahára valami mégis történik, a válasznak ezt a részét tudomásul veszi. Az interpellációjának a két első pontja foglalkozik a társaskocsiközlekedés kérdésével. Az első pont arra vonatkozik, hogy a múlt évben június hónapban a közgyűlés hozta meg azt a határozatot, hogy a Lánchíd elzárása esetén kisegítő közlekedésről kell gondoskodni. Mindenki azt hihette, hogy a legsürgősebb intézkedés az lesz, hogy a budai Lánchídfőtől a másik oldal hídfőjéhez juthasson a közönség. Kimondta tehát a közgyűlés azt a határozatát, hogy intézkedjék a tanács, hogy az omnibusztársaság ezen járatot a budai Lánchídfőtől a pestihez az Erzsébet-hídon át sűrű forgalommal létesítse. Ez is gyenge kisegítő eszköz. Erre pedig a tanácsnok azt mondja, hogy nincs mód a szerződés értelmében erre szorítani a társaságot. Szóló más meggyőződésben van. Nem hivatkozik a jogászi gyakorlatara, de úgy* magyarázza a szerződést, hogy amennyiben egy egész útvonalra nézve van kötelezettsége a társaságnak, akkor azon az útvonalon belül kisebb távolságon jogában áll a városnak a társaságot a vonal kellő forgalomban tartására szorítani. Ha a társaság nem hajlandó arra, hogy a vonal egy kis részén létesítsen sűrű forgalmat, minden gyakorlati ember arra gondol, hogy ezzel a renitens ellenféllel szemben a közönség érdekét úgy fogják megvédeni, ha kötelezik a társaságot az egész vonalon a sűrített forgalom fenntartására. Ezzel is elérik a célt. Szóló ezt megelőzőleg csak kímélni akarta a közgyűlés előtt a társaságot, azt mondotta, nincs szükség arra, hogy minden két percben a Széna-térről induljon kocsi a Városligetbe, elég lesz csak ezen a kis vonalon, amelyen okvetlenül szükséges a közönség érdekében. Ha a tanácsnok azt gondolja, hogy erre a kisebb vonalra nem lehet a társaságot kényszeríteni, akkor az egész vonalra kell kényszeríteni, hogy itt a közlekedés lehetséges legyen. Ez olyan kérdés, hogy a főváros jogának a megvédése szempontjából bír annyi fontossággal, hogy ezt a közgyűlésen tárgyalják, s addig az ügyosztálynak is módjában lesz az ügyészség meghallgatásával hozzászólni s akkor érdemlegesen is tárgyalhatnak róla. Az interpellációjának a második pontja ugyancsak a nyomorúságos omnibuszközlekedés megjavítását célozza. Felemlítette azt, hogy a kocsik, amelyek a Széna-térről indultak, vagy a Krisztina-térről, a végállomásra 42 perc alatt tették meg az utat, vagyis tehettek 16 fordulót. Most, hogy kerülni kell az Erzsébet-hidra, ez 18 perccel meghosszabbítja az utat, vagyis most 60 perc szükséges hozzá, tehát csak 12 fordulót tehetnek meg az omnibuszok. A Lánc-