Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2130 - 2131 - 2132 - 2133 - 2134

776 1913. november 17-ikJ^ díszközgyűlés. 2134. szám. sorakozott a tiszti főügyész, a főszámvevő, a tiszti főorvos, a főmérnök, a főlevéltáros és a statisztikai hivatal igazgatója, akik közül akkor a főügyésznek és statisztikai hivatali igazgatónak csekély számú szakszemélyzet, a főorvosnak pedig a kerületi orvosokon kívül, a főlevéltárosnak az 1 allevéltárnokon kívül egyáltalán nem állott szakszemélyzet rendelkezésére. Az akkori viszonyoknak is megfelelően talán csak a mérnöki hivatalnak és a számvevőségnek volt nagyobb személyzete. Az árvaszék is csak 1874-ben nyert némileg önálló szervezetet, de elnöke még mindig a tanács egyik tagja, személyzete nagyrészt a tanácsi személyzetből került ki, csupán 4 ülnöki állás szerveztetvén külön. A főváros mai szakhivatalainak és intézeteinek — az egyesítés idejében és ezután éveken át — úgyszólván még a nyomaira is alig akadunk, ezeket a rohamosan szaporodó lakosságnak mindinkább fokozódó igényei és későbbi törvények csak később kényszerítették ki a fővárostól. De ha a központi szervezetnek voltak is hiányai, mégis meg tudott küzdeni feladataival; a kerületi közigazgatás, a kerületi elüljáróságok azonban kellő hatáskör hiányában majdnem a teljes csőd elé vitték a főváros közigazgatását; a legtöbb panasz ezek ellen hangzott el. A hetvenes évek közgyűlési jegyzőkönyveiből és a tanácsi iratokból megállapítható, hogy a főváros akkori szervezete nem mindenben és csak nehéz küzdelmes munka árán elégíthette ki a közönség igényeit. Ennek oka részben az volt, hogy az egyesítés nagy és nehéz feladatokat rótt a szervezetre és annak minden tényezőjére, de másrészt azt a nagy lendületet, amely az egyesítés nyomán keletkezett, nem is sejthették azok a tényezők, akik a főváros szervezetét megtervezték. Az egyesítés után azonnal fölmerült annak a szüksége, hogy új hivatalokat és állásokat szervezzenek. Az 1874. évben az árvaszéki ügyek intézését a tanács közvetlen hatásköréből már ki kellett kapcsolni és ezenfelül megmaradt 9 tanácsi ügyosztályhoz 1885-ben még 2 tanácsi és pedig az elnöki és személyzeti, valamint a közegészségügyi ügyosztályt kellett felállítani. Ezeket a szervezéseket megelőzőleg azonban már éveken át folytak tárgyalások, amelyeknek a célja az volt, hogy a főváros szervezetét a növekedő közigazgatási munkára alkalmassá tegyék, sőt az volt a határozott cél, hogy magát a fővárosi törvény kereteit tágítsák, hogy a törvényhozás a fővárosi törvényt vegye revízió alá. Szünet nélkül tartottak ezek a tárgyalások, a főváros állandóan ostromolta a belügyi kormányt, hogy a főváros közigazgatási szervezetének kiépítésében nyújtson segítő kezet, míg végre 1893-ban legalább részben sikerült a kerületi. közigazgatást újjászervezni. Néhai Hieronymi Károly belügyminiszter volt az, aki felismerve a veszedelmet gyors elhatározással megteremtette Budapest székesfőváros kerületi elöljáróságairól szóló 1893. évi XXXIII. törvénycikket, amely törvény azután az eddig csonka hatáskörű kerületi el ül járóságokat, mint elsőfokú hatóságokat, teljes jogkörrel ruházta föl. Ez a törvény, amely a fővárosi törvényt részben módosította, teljesen átalakította a főváros kerületi közigazgatását és ezt a fokozódó munkára alkalmassá is tette. Az újítás természetesen nagyarányú személyzeti szaporítást is vont maga után, úgy, hogy az •