Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2130 - 2131 - 2132 - 2133 - 2134

1913. november 17-iki díszközgyűlés. városi Cukor-utcai elemi iskolába, amelynek épülete épen most szolgál ki s alakul át a legközelebb ideiglenesen fővárosi könyvtárrá. Mégis emlékszem jól, hogy a Józsefvárosban az Ősz-utca 28. számú háromemeletes Báró Révai-ház, amely most a Mikszáth Kálmán-téren van s amelyben töltöttem diákéveim korszakát, arról volt nevezetes, hogy azon túl kifelé ilyen nagy háromemeletes ház nem volt már több. Miután azonban személyes visszaemlékezéseim nem nyújtanak elég alapot a mai Budapesttel való komoly összehasonlításra, bocsánatot kérve ezért a szubjektív kitérésért, igyekszem az egykorú térképek és adatok alapján körülírni, mely területre szorítkozott akkor a főváros sűrűbben beépített része. Ezek szerint negyven évvel ezelőtt a főváros beépített része bizony nagyon kicsi volt még. A Lipótvárosban a mai Markó-utcán kívül csak egyes elszórt házak s néhány malom állott, a Teréz- és Erzsébetváros beépített része megszűnt a mai Nagykörút táján, azonkívül csak a Király-utcában s az Aradi-utcában álltak házak sűrűbben, a többi utcákban csak egyes elszórt házakat, többnyire kicsi kerti házakat találunk. A Kerepesi-út mentén kihúzódott a város a Rottenbiller-utcáig, de a mellékutcákban alig volt még néhány nagyobb ház s odább kifelé teljesen kiépítetlen volt a tájék, egyedül a Százház csoportja állott már. A Józsefvárosnak és a Ferencvárosnak is csak belső részei voltak sűrűbben beépítve, a külső utcákon, bár a mai utcahálózat nagyobbára már megvolt, gyéren álltak az apró földszintes házak és sok utcában alig volt egy-két ház. Budán a Vár, a Víziváros és a Tabán, s részben a Krisztinaváros volt a teljesen beépített rész, a Várhegyen túl még a Vérmező belső szélén húzódott egy sor ház, s az alagút tájának néhány utcája volt gyéren beépítve, de a Vérmezőn túl már alig voltak házak, a Városmajor-utca és a Retek-utca jelölték a,város határát. Újlak keskeny beépített területrész volt s Óbuda is alig terjedt túl a mai Fő-téren és a Pacsirtamező-utcán. 40 év előtt 9300 épületünk volt, ma kétszer annyi van: 18.100. De a 40 év előtti 9300 épületnek négyötödrésze földszintes volt és csak 2%,-a (200 épület) volt 3 és 4 emeletes, míg ma a földszintes épületek száma lefogyott 80»/o-ról 50°/o-ra (a város belső részén pláné 40%-ra) és a 3 és 4 emeletes házak száma felemelkedett 200-ról 17-szer annyira, azaz 3370-re. A 3. és 4. emeleten 40 év előtt 17.000 ember lakott, ma 387.000. A földszinti lakók száma megapadt, minthogy a város fejlődésével a földszintet az ipar és kereskedelem foglalta el. A lakások száma volt az egyesülés után való első népszámláláskor 1880-ban 72.000, ma 180.000 és a szobák száma 1874-ben 91.000, ma 327.000. A Budapesten épült házak összes építkezési költsége 1874-től 1912-ig 1800 millió K-t tesz, tehát közel 2 milliárdot. E befektetés hozadéka házbérjövedelem alakjában 1874-ben 45 millió, 1912-ben 181 millió korona volt. Maguknak a közigazgatási épületeknek az értéke 1874-ben 1,300.000 frt volt, a maiak értéke a 20 millió koronát meghaladja. Ami a nagyobb városszabályozási és városépítési kérdéseket illeti, a magyar kormány a kiegyezés után még a három város egyesítése előtt foglalkozott különböző tervekkel. Átlátva, hogy egyfelől a Duna megfelelő szabályozásához, másfelől a Lánchíd megváltásához és új Dunahidak, valamint nagyobb közlekedési utak építéséhez milyen fontos országos érdekek fűződnek, — az 1870. évi X. törvénycikkel megalkották a fővárosi pénzalapot és ennek kezelésére a fővárosi közmunkák tanácsát, mely felerészben kinevezett, fele részben a város által választott tagokbői alakult.