Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913
6. 1913. február 26. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 460
19]3. február 26-iki közgyűlés. Észszerűtlen épen tanult, értelmesebb és erkölcsileg is fegyelmezettebb tanult munkásokat rászorítani a drága és felesleges munkákra. A helyes elv tehát ebben a kényszerhelyzetben az, hogy az építőipari föld- és egyéb nehéz munkákhoz szokott munkásokat lehetőleg gyorsan szakbavágó munkával lássa el a hatóság, lehetőleg a szokásos bérek mellett. Leghelyesebb s legnormálisabb is, ha az akut munkanélküliségen a rendes, tehát szükséges közmunkák keretein belül maradva, gyors munkaalkalmak nyújtásával próbálunk segíteni. Tekintetbe jönnek itt a főváros olyan nagyobb munkái, amelyek tervei, költségvetései s fedezete már teljesen le vannak tárgyalva. Ilyenek több nagy iskolaépítés, közterületrendezés, burkolás, csatornázás stb. Ezek azonnal elrendelendők és megkezdendők volnának, mihelyt az időjárás megengedi. Másodsorban vannak azok a fővárosi munkák, amelyek szintén teljesen elő vannak készítve, csakis a pénzügyi fedezetről kell gondoskodnunk. Ezekre nézve a mai rendkívüli munkahelyzetre való tekintettel a fedezetet minden egyéb tekintet nélkül meg kellene szerezni, s ennek megtörténte után a munkákat azonnal foganatba venni. E munkákra nézve a tanács február 25-iki ülésében már megtette a kellő előkészítő intézkedéseket. De nemcsak a főváros adhat ilyen munkákat, hanem az államkormány is. Ehhez sürgős fölterjesztés lesz intézendő, hogy a nála előkészített közmunkákat az esetben is indítsa meg, ha a rendes költségvetési összegeken kívül rendkívüli eszközök igénybevétele is szükséges. Végül érintkezésbe kívánunk lépni a vidéki városokkal oly irányban, hogy figyelmeztessük, mily szakmában van nálunk sok fölös erő, amelyekre esetleg a vidéki városok munkáinál szükség van. Meg kell azonban vallanunk, hogy a segítésnek ez a módja is csak részben jelent gyors segítséget, mert az összes munkák megindítása még huzamosabb időt vehet igénybe, és különben is csak az építő szakmák munkásaira vonatkoznék; minthogy továbbá a pénzpiac még változatlanul tartózkodó a magánépítési és egyéb vállalkozási tevékenységgel szemben, úgy, hogy alig remélhető, hogy a nyár dereka előtt sűrűbb munkaalkalmak kínálkozzanak, foglalkoznunk kell a direkt — bárcsak az elkerülhetetlenre szorítkozó — pénzsegély eszméjével, természetesen a körülmények és helyzet összes korlátjainak megfontolásával. A tanács a szociálpolitikai bizottsággal egyetértőleg, most keresi ennek a legcélszerűbb és legpártatlanabb módját, s legközelebb konkrét előterjesztést tesz. Ennyit a mostani helyzet enyhítéséről. Ami a jövőt illeti, a tanács kilátásba helyezheti, hogy a rendszeresebb és előrelátóbb szociálpolitikai gyakorlati tevékenységből, mely a közhatóságokra hárul, már a legközelebbi időben kiveszi az őt megillető részt, amelynek gondos előkészítésére, határainak megvonására már évek óta beható elméleti munkát folytatott. így az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkások érdekében követendő rendszeres szociálpolitika tárgyában legkésőbb két hónapon belül előterjesztést fogunk tenni, amelyben rá fogunk mutatni azokra a nemzetgazdasági és világgazdasági összefüggésekre, amelyek ennek a kérdésnek sikeres megoldását a törvényhozás beavatkozásától teszik függővé. A nemzeti munkapiac szabályozása és állandó nyilvántartása a kivándorlás észszerű szabályozására való tekintettel is nélkülözhetetlen alapja a rendszeres munkanélküliségi politikának. Az egymással összemfikődő községi munkaközvetítő intézetek nemzeti hálózatában fejtheti ki csak teljesen jó hatásait a fővárosnak a fővárosi munkaadókat és munkásságot lehetőleg összpontosító és modern szociálpolitikai szellemben és