Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

6. 1913. február 26. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 460

19]3. február 26-iki közgyűlés. Észszerűtlen épen tanult, értelmesebb és erkölcsileg is fegyelmezettebb tanult munkásokat rászorítani a drága és felesleges munkákra. A helyes elv tehát ebben a kényszerhelyzetben az, hogy az építőipari föld- és egyéb nehéz munkákhoz szokott munkásokat lehetőleg gyorsan szakbavágó munkával lássa el a hatóság, lehetőleg a szokásos bérek mellett. Leg­helyesebb s legnormálisabb is, ha az akut munka­nélküliségen a rendes, tehát szükséges közmunkák keretein belül maradva, gyors munkaalkalmak nyújtá­sával próbálunk segíteni. Tekintetbe jönnek itt a főváros olyan nagyobb munkái, amelyek tervei, költségvetései s fedezete már teljesen le vannak tárgyalva. Ilyenek több nagy iskolaépítés, közterület­rendezés, burkolás, csatornázás stb. Ezek azonnal elrendelendők és megkezdendők volnának, mihelyt az időjárás megengedi. Másodsorban vannak azok a fővárosi munkák, amelyek szintén teljesen elő vannak készítve, csakis a pénzügyi fedezetről kell gondoskodnunk. Ezekre nézve a mai rendkívüli munka­helyzetre való tekintettel a fedezetet minden egyéb tekin­tet nélkül meg kellene szerezni, s ennek megtörténte után a munkákat azonnal foganatba venni. E munkákra nézve a tanács február 25-iki ülésében már megtette a kellő előkészítő intézkedéseket. De nemcsak a fő­város adhat ilyen munkákat, hanem az államkormány is. Ehhez sürgős fölterjesztés lesz intézendő, hogy a nála előkészített közmunkákat az esetben is indítsa meg, ha a rendes költségvetési összegeken kívül rendkívüli eszközök igénybevétele is szükséges. Végül érintkezésbe kívánunk lépni a vidéki városokkal oly irányban, hogy figyelmeztessük, mily szakmában van nálunk sok fölös erő, amelyekre esetleg a vidéki városok munkáinál szükség van. Meg kell azonban vallanunk, hogy a segítésnek ez a módja is csak részben jelent gyors segítséget, mert az összes munkák megindítása még huzamosabb időt vehet igénybe, és különben is csak az építő szakmák munkásaira vonatkoznék; minthogy továbbá a pénz­piac még változatlanul tartózkodó a magánépítési és egyéb vállalkozási tevékenységgel szemben, úgy, hogy alig remélhető, hogy a nyár dereka előtt sűrűbb munkaalkalmak kínálkozzanak, foglalkoznunk kell a direkt — bárcsak az elkerülhetetlenre szorít­kozó — pénzsegély eszméjével, természetesen a körülmények és helyzet összes korlátjainak meg­fontolásával. A tanács a szociálpolitikai bizottsággal egyetértőleg, most keresi ennek a legcélszerűbb és legpártatlanabb módját, s legközelebb konkrét elő­terjesztést tesz. Ennyit a mostani helyzet enyhítéséről. Ami a jövőt illeti, a tanács kilátásba helyezheti, hogy a rendszeresebb és előrelátóbb szociálpolitikai gyakorlati tevékenységből, mely a közhatóságokra hárul, már a legközelebbi időben kiveszi az őt megillető részt, amelynek gondos előkészítésére, határainak megvonására már évek óta beható elméleti munkát folytatott. így az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkások érdekében követendő rendszeres szociál­politika tárgyában legkésőbb két hónapon belül elő­terjesztést fogunk tenni, amelyben rá fogunk mutatni azokra a nemzetgazdasági és világgazdasági összefüg­gésekre, amelyek ennek a kérdésnek sikeres megol­dását a törvényhozás beavatkozásától teszik függővé. A nemzeti munkapiac szabályozása és állandó nyilván­tartása a kivándorlás észszerű szabályozására való tekin­tettel is nélkülözhetetlen alapja a rendszeres munka­nélküliségi politikának. Az egymással összemfikődő községi munkaközvetítő intézetek nemzeti hálózatában fejtheti ki csak teljesen jó hatásait a fővárosnak a fővárosi munkaadókat és munkásságot lehetőleg össz­pontosító és modern szociálpolitikai szellemben és

Next

/
Oldalképek
Tartalom