Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

6. 1913. február 26. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 460

1913. február 26-iki közgyűlés. felvétel és feldolgozás kerülne, célszerűbben használhatjuk fel. Ha ugyanis, amint alább számításba is vesszük, a munkanélkülieknek közmunkáinknál munkaalkalmakat nyújtunk s az államkormány is erre az útra lép a fővárosban, ha továbbá az elkerülhetetlen szükséghez képest pénzsegélyeket is fogunk oszthatni, akkor a munkanélküliek önként fognak jelentkezni és ez alkalomból lehet őket jellemző és tanulságos adatokkal együtt többé-kevésbbé összeírni. Ellenben mint a munkanélküliség elleni rendszeres községi politikának egyik főeszközét sürgősen ki fogjuk egészíteni a fővárosi statisztikai hivatal munkakörét. Azok a források, amelyekből az adott pillanatban a fővárosi munkanélküliek számára nézve némi tájékozást meríthetünk a következők: a munkaközvetítő intézetek kimutatásai, a munkakereslet és a munkakínálat arányának alakulásáról, a munkásbiztosító pénztár kimutatása tagállomány hullámzásáról és végül a szakszervezetek kimutatásai munkanélküli tagjaikról. A munkanélküliek megszámlálására szolgáló első és legfontosabb módszer nálunk azért, tökéletlen, mivel — amint azt az interpelláló úr is kiemelte — nálunk a munkaközvetítés rendkívül szét van forgácsolva, holott a munkaközvetítés, vagy legalább a munkapiaci nyilvántartás koncentrálása egy központba, amelyből minden létező munkaalkalmat rögtön meg lehet állapítani és amelyhez épen azért minden munkanélküli munkáért fordulhat, a munkanélküliség elhárítására is a legfontosabb preventív rendszabály. Jelenleg a budapesti ipari és kereskedelmi munkaközvetítő intézet az, amelynek klientélája számszerűleg a legnagyobb, foglalkozás tekintetében a legváltozatosabb. De ez az intézet sem tudja ma megállapítani a munkanélküliek számát. Mindazonáltal a kereslet és a kinálat viszonyainak alakulása a jelen időpontban viszonyítva az előző esztendők hasonló idejéhez, igen jellegzetes tünete az idei munkanélküliség rendkívüli arányainak. Kitetszik az intézet utolsó hivatalos jelentéséből, hogy az 1912. évben sokkal kedvezőtlenebb volt a munkapiac helyzete, mint az 1911. évben. Az 1912. évben ugyanis a munkakereslet alig emelkedett (1911.: 74.900, 1912.: 77.820), míg a munkakínálat az 1911. évhez képest 12.872-vel csökkent (1911: 70.482, 1912.: 57.610), és az intézet 8418 munkással kevesebb egyént tudott munkába helyezni, mint az előző esztendőben. Az egyes negyedévi kimutatások összehasonlításából kiderül, hogy ez a kedvezőtlen eredmény főleg az utolsó negyedévben bekövetkezett pangásnak tulajdonítható, amennyiben az 1911. év IV. negyedéhez képest a munkakinálat 5609-el, a munkába helyezettek száma pedig 3351-el apadt. Az állami közvetítőn kívül a szakszervezeti munkaközvetítők is közölhetnének kimutatásokat a kereslet és kínálat alakulásáról az egyes szakmai közvetítőknél, de erre jórészt be sincsenek rendezkedve, másrészt igen különböző statisztikai elveken nyugvó nyilvántartásokat vezetnek, amelyek összehasonlításokra kevéssé alkalmasak. Az egész fővárosi munkásság nagyfokú munkanélküliségének megvilágítására — számbavéve a szükséges korrektivumokat is — igen jellemző a budapesti kerületi munkásbiztositó pénztár taglétszámának nagy megcsappanása az utolsó hónapokban. Bár a taglejelentéseknek tudvalevőleg számos más oka is lehet, mint az önkéntelen munkanélküliség (elköltözés, sztrájk, kizárás, baleset stb.), mégis a lejelentések számának rendkívüli arányait ez oknak kell betudnunk. És kivált, ha a lejelentések mostani számát egybevetjük a megelőző években hasonló pangási hónapokban kimutatott lejelentésekkel, láthatjuk, hogy az idén a rendes téli arányainál is nagy százalékkal magasabb a munkanélküliség,