Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1912

1. 1912. január 17. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 88

36 1912. január 17-iki közgyűlés. 88. szám. tett: az egyik vonatkozik az épület állványainak bedeszkázására, a másik pedig a járdafoglalásra. Már a múlt alkalommal említette, hogy az állványok bedeszkázására vonatkozólag a jelenlegi építési szabályzat tulajdonképen megfelelő rendelkezéseket nem tartalmaz, amennyiben csak az van benne, hogy az építtető az utca felől mellvéddel tartozik ellátni az állványokat, azonban ez a rendelkezés voltaképen egy laza gyakorlatra vezetett, amenynyiben a mellvédet nem úgy magyarázták, hogy az deszkából legyen, hanem korlátokat állítottak fel és ezen korlátok alatt kicsúszhatott minden. Ezzel szemben az ügyosztály, amikor a közmunkatanáccsal az új építési szabályzat-tervezete ügyében tárgyalt, az állványoknak a teljes bedeszkázását proponálta. Azon az ankéten azonban, amely tárgyalta az új építési szabályrendelet-tervezetét, aggályok merültek fel abban az irányban, hogy nem volna célszerű ezen költséges állványozási módot oly helyen kívánni, ahol a veszély tulajdonképen ki van zárva, így kisebb épületeknél, vagy a kültelken és ezért oly formula vétetett fel a tervezetbe, miszerint nagyobb forgalmú utcában a hatóság kívánságára történjék ez a bedeszkázás. Kétségtelen, hogy ezen fogalmazás ellen is lehet észrevételeket felhozni, és talán nem egészen alaptalan dr. Neumann Árpád bizottsági tag úr által kifejtett azon aggály, hogy amint egy ilyen kérdésben diszkrecionális jog van adva, bizonyos tekintetben ez veszélyezteti annak a rendelkezésnek a szigorú alkalmazását úgy, hogy az ügyosztály a legutóbb, amikor a középítési bizottságban napirendre került ez a kérdés, ismételve a régi javaslatát tette meg, amelyet az ankéten már megtett; itt azután újból felhozattak ellenérvek, azonban ezúttal a tárgyalás ismét konpromisszumos megoldásra vezetett, mert kétségtelenül lehet beszélni arról, hogy talán ok nélkül nem kellene egy ilyen szigorú rendszabályt alkalmazni; a megoldási mód most abban mutatkozott, illetve azt látta helyesnek a középítési bizottság, amit a tanács is magáévá tett, hogy az épületek állványozása 1 -5 méter magasságban mellvéddel látassék el, azonban teljesen bedeszkázott mellvéddel, vagyis 15 méter magas deszkafallal, azonkívül pedig az épületnek mindazon helyét, ahol anyagot szállítanak, teljesen be kell deszkázni úgy, hogy az anyagok fel és leszállítása csakis teljes bedeszkázás mellett történhessék. Tehát ebben az irányban fognak a közmunkatanácshoz előterjesztést tenni, illetve átírni, miután az építési szabályzat megállapítása ott történik. A másik kérdés a járdafoglalásra vonatkozó szakasz. E tekintetben tulajdonképen úgy áll a dolog, hogy a mai rendelkezések nincsenek szigorúan végrehajtva, mert az építési szabályzat azt mondja, hogy az állványok felállítására igénybe vehető közterületet az elüljáróság állapítja meg, azután azt mondja, hogy különös gond fordítandó arra, hogy az életbiztonság ne veszélyeztessék, a nyilvános közlekedés pedig az elkerülhető szükségen túl ne gátoltassék; továbbá, hogy a nyilvános területen az állványokat rendszerint úgy kell alkalmazni, hogy alattuk szabadon lehessen közlekedni, e végből az állvány talaja a járdaszinttől 2-5 méter magasságban fektetendő és úgy készítendő, hogy a törmelék le ne hulljon. Azután az elüljárósági blankettában is benn van egy rendelkezés, hogy a járdát az I. emeletig jutással szabaddá kell tenni. A szabályok tehát mindazt elrendelik, amit meg kell tenni, de ezek a szabályok nem hajtattak végre. Megfontolandó azonban, hogy ezeken a szabályokon is mennyiben kell bizonyos változtatásokat tenni. Itt is ki kell küszöbölni a diskrecionális intézkedés lehetőségét, vagy legalább is megszorítani és azt hiszi, hogy megfontolandó volna, hogy egyáltalá-