Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1912

7. 1912. április 17. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 626 - 627

230 1912. április 17-iki „E nagyfontosságú kérdés jelenleg a következőképen áll. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr a múlt év végén a székesfőváros közönségének, de számos érdekképviseletnek is, állásfoglalás végett megküldte a budapesti kereskedelmi kikötő létesítésére vonatkozó terveit, illetőleg a kérdésre vonatkozó an

yaggyűjteményét. A nagyterjedelmű memorandum két részből áll. Az első kötet a helyszínén szerzett adatok és tapasztalatok, valamint a idevonatkozó szakirodalom felhasználásával számos jelentékeny külföldi folyami kikötőt ismertet. Ismerteti az Odera, az Elba, a Majna, de főképen a Rajna mentén létesült kikötőket és a Dunának eddigi két kereskedelmi kikötőjét, a régensburgit és a bécs-freudenauit, megállapítván, hogy Középeurópa leghatalmasabb folyóján, a Dunán az említett két kikötőn kívül egyetlen jelentős kereskedelmi kikötő sincsen. A levonható tanulságok: hogy a külföldi, részben városi, de túlnyomóan állami költségen létesült kikötők, amelyek nagy előrelátással és abban a reményben készültek, hogy a kereskedelmi és ipari fejlődés sokszorosan fokozni fogja az ebből a szempontból várt eredményeket, nemcsak abból a szempontból, de a saját jövedelmezőségük szempontjából is teljesen igazolták a várakozást. A második kötet ismerteti a budapesti dunaszabályozás történetét, jelenlegi kikötőberendezéseinket, azután a m. kir. kereskedelmi miniszter 1896. évi tervezetét, amely szerint a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő és az azzal kapcsolatos vasúti teher- és rendező pályaudvar a Csepel-sziget felső csúcsára volt tervezve, ahol is e célra 983 kataszteri hold terület volna kisajátítandó. A kikötő négy főrészből áll a tervezet szerint, ú. m. kereskedelmi kikötő, ipari kikötő, soroksári dunaági kikötő és a vasúti teher-, szén- és rendező pályaudvarokból. A tervezet szerint a kereskedelmi kikötő költségei 575 millió koronát tennének, ebből 37 millióba kerülne a kikötő felszerelése, az ipari kikötő költsége 133 millió koronát, a soroksári-dunaági kikötőmedence a- partjaival 935 millió koronát, a pályaudvar költségei 1395 millió koronát tennének. Az összes költség tehát 94 millió korona volna, amivel szemben azonban a feltöltés által nyert és ipari és egyéb célokra értékesíthető területek eladásából mintegy 35—45 millió korona bevételre lehetne számítani. Ezen új berendezkedés nagy előnyei mellett nem kicsinylendő dolog az sem, hogy ekkép a mai dunaparti pályaudvar helye felszabadulna. Részben a szóbanforgó beruházás aránylag nagy költsége miatt azonban, másrészt egyéb akadályok folytán újabban a kereskedelmi miniszter úr olyan megoldást keres, amely lényegesen kisebb költséggel járna. Az ehhez képest kidolgozott újabb terv szerint erre a célra kiválóan alkalmas a soroksári dunaág felső torkolata és a gubacsi zárógát közötti szakaszának felhasználása, amely — már régen kikötőnek szánt — medencerész annyival is inkább kínálkozik kereskedelmi kikötővé leendő átalakítására, minthogy az 1904. évi XIV. törvénycikkel elrendelt beruházási munkák között a soroksári dunaág rendezése és hajózhatóvá tétele is szerepel, mely munkálatok során a soroksári ágnak felső torkolata el fog záratni, oda egy hajózó kamarazsilipet építenek és az említett mederrészt részben ki is mélyítik. Az ezen munkálatok folytatásával (illetve a medernek 50 méterről 100 méterre való kiszélesítésével) nyerendő partrész és medence egy oly kereskedelmi kikötő berendezését teszi lehetővé, amely mintegy 10-4 millió korona költséggel létesíthető lenne. A soroksári dunaág kikötővé szélesített felső szakaszának balpartján lennének a szükséges rakta-