Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911

10. 1911. május 24. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 958 - 959

1911. május 24-iki közgyűlés. 958—959. szám. 373 Rózsa Félix dr. Rózsavölgyi Manó Röser János Ruh Géza Rust József Sagmüller József Sajó János Salamon Jakab Salgó József dr. Scháchter Jakab dr Schreil János Schreyer Jakab dr. Sygray Pál dr. Silberberg Károly Simon Jakab Simonovics Béla Siposs Ágoston Springer Ferenc dr. Steinhardt Antal Stern József dr. Szabó József Szálai Mihály dr. Szebeny Antal dr. Szelényi Jenő dr. Székely Dezső dr. Székely Ferenc Szigeti János Szilágyi Károly Szusz István Taubner Vilmos Telkes Aladár Topits József Alajos Török György Török Sándor dr. Vámossy Károly dr. Vázsonyi Vilmos dr. Végh Károly Vértes Emil Vielwenig Lajos Vladár Tivadar dr. Waigand József dr. Weisz Jakab dr. Wellisch Sándor Winter Lajos Wodianer Artúr Wodianer Hugó Wolfner József (VI. Zboray Gyula ker.) törvényhatósági bizottsági tag urak. !958. Főpolgármester úr a mai napra egybe­hívott rendes közgyűlést d. u. 4 órakor megnyitván,' a jegyzőkönyvnek saját elnöklete mellett leendő hitelesítésére Babocsai Ármin, Elek Bernát, Ember Károly, Eperjessy István, dr. Fülöp Károly, Herz Viktor, Kacziány János, Krakauer Samu. dr. Messinger Simon, Silberberg Károly, Török György és Vértes Emil törvényhatósági bizottsági tag urakat, a tanács részé­ről pedig Rózsavölgyi Gyula alpolgármester urat , kéri fel. !959. Elnök úr a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez: „Mély megilletődéssel és részvéttel jelentem t. Közgyűlés, hogy báró Bánffy Dezső volt belügy­miniszter és miniszterelnök elhalt. Az ő halála közel­ről érint bennünket, mert hiszen fővárosunknak dísz­polgára volt, így igen természetes, hogy a legna­gyobb részvéttel viseltetünk ezen kitűnő, általánosan tisztelt, nagyrabecsült államférfiú elhunyta alkalmá­ból. Én tudom, hogy mindannyiunk őszinte érzelmeit fejezem ki akkor, midőn indítványozom, hogy mél­tóztassék a közgyűlésnek fájdalmas sajnálatát kife­jezni báró Bánffy Dezső elhunyta alkalmából és részvétét jegyzőkönyvileg kifejezve, hátrahagyott csa­ládjához is részvétiratot intézni méltóztassék. Jelentem különben t. Közgyűlés, hogy díszsír adományozása iránt a tanács a mai közgyűlés folya­mán jelentést fog tenni." Dr. Vázsonyi Vilmos törvényhatósági bizottsági tag úr felszólalván, az elhangzott elnöki előterjesztéshez még a következő indítványt terjeszti elő: „T. Közgyűlés! Ö Méltóságának a szavaihoz, azt hiszem, mindnyájan a legmélyebb érzéssel hozzá­járulunk, méltóztassék még is megengedni, hogy néhány szót fűzzek ahhoz és az indítványát is némi­leg kiegészítsem. Báró Bánffy Dezső elhunyta csapása és vesz­tesége az egész országnak, de különös vesz­tesége a városi polgárságnak is, amelynek ő egyik legmelegebb lelkű barátja volt. Azon — fáj­dalom egyre kevesebb számú — államférfiak közé tartozott, akik a fővárosnak és a városi polgárságnak nagy jelentőségét, erős magyar érzéssel, erős demokratizmussal és szabadelvű érzéssel teljesen megértették és átérezték. Azért a haza veszte­sége mellett ő a fővárosi polgárságnak, egy­általában a városi lakosságnak és polgárságnak is halottja. Az ő példája, az ő egyénisége azt mutatja, miként lehet a hazának és a magyarságnak izzó, erős, szenvedélyes szeretetét egybekapcsolni a demokráciá­nak, a népnek, a dolgozó polgárságnak ép oly forró és ép oly izzó szeretetével. Az ő emlékét tehát meg kell őrizni, meg kell tisztelni és amidőn Ö Méltóságának indítványához hozzájárulok, egyúttal bátor vagyok még kiegészítésül javasolni, hogy a temetésen a főváros törvényható­94

Next

/
Oldalképek
Tartalom