Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911

8. 1911. április 26. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 836

_JS28 1911. április 2

6-iki közg

yűlés. előterjesztésnek a megtételére két ok indította az ügyosztályt : az egyik az, hogy a műszaki felülvizsgálat munkálataiban való részvétel egy olyan különleges, fáradságos előtanulmányokat igénylő munka, amely a törvényhatósági bizottsági tagok által végzett teendők egyikével sem hasonlítható össze, amely hónapokig tartó nagymérvű elfoglaltságot és tevékenységet jelent. Miután pedig a munkának ezen természetét a kereskedelmi minisztérium is már régebben méltányolta azzal, hogy a felülvizsgálatnál résztvevő összes kiküldöttek részére a jelenléti díjakat megállapította, ennek következtében az ügyosztály előtt természetesnek és logikusnak tűnt fel,' hogy akkor, amidőn a közhivatalnoki tevékenységgel egyenlő elbírálás és méltatás alá eső tevékenységről van szó, a díjázás tekintetében a bizottsági tagok sem képezzenek kivételt. A másik ok pedig, amely az ügyosztályt erre a lépésre késztette és amely egyúttal magyarázatául szolgál annak is, hogy az ügy miért nem terjesztetett a polgármester- és a tanácsülés elé, abban van, hogy itt voltaképen nem egy új intézményről, egy nóvumról, egy újításról van szó, hanem egy régi eljárásnak a felújításáról, illetőleg felelevenítéséről. Amint ugyanis méltóztatnak tudni, a közúti vaspályatársaság villamos vasúti hálózatának építését vezető bizottságnak ^zon tagjai, akik a törvényhatósági bizottságból küldettek ki, az 1895. évtől kezdve 3 éven át igénybe vették a kereskedelmi miniszter úr által 15 forintban megállapított jelenléti díjakat. Ez a tevékenység teljesen analóg természetű, mint a műszaki felülvizsgálat teendői, — a két funkció között különbség nem lévén, — ami akkor elfogadható volt, az ügyosztály felfogása szerint ma sem lehet diffamáló. Ezek a díjazások akkoriban azért szűntek meg, mert a törvényhatósági bizottság egyik tagja nem találta indokoltnak a napidíjakat, azok felvételétől tartózkodott és ennélfogva a minisztérium be is szüntette. De a beszüntetésnek semmi más oka nem volt, mint etikai oka, t. i. az, hogy egy bizottsági tag azt mondotta, hogy a maga részéről a napidíjakat igénybe nem veszi. A dolog tehát, tisztelt közgyűlés, nem új és egy régebbi szokásnak a felújítását célozta és ép ezért az ügyosztály intézkedésében nem láthatott semmi olyan momentumot fenforogni, amely akár a törvényhatósági bizottságnak, akár egyes kiküldött bizottsági tagoknak méltóságán, vagy tekintélyén a legtávolabbról is csorbát ejthetett volna, miért is tisztelettel kérem a közgyűlést, hogy a választ tudomásul venni méltóztassék. Dr. Reichfeld Izor bizottsági tag úr kijelenti, miszerint kénytelen a régi álláspontja mellett megmaradni. Az a közhivatalnok, aki abban a bizottmányban, mint kiküldött vesz részt, joggal igényelhet fizetést, egyrészt azért, mert rendkívüli munkát végez, másrészt azért, mert foglalkozásából kifolyólag' végzi azt a munkát, azonban bizottsági tagnál ez az eset nem áll fenn, tekintet nélkül arra, hogy ez a munka fáradtságot, különleges műszaki tudást vagy szakképzettséget igényel; ez egyáltalában nincs befolyással. A bizottságok összeállításában a közgyűlés mindig figyelemmel van arra, hogy műszaki emberek kerüljenek be az egyes bizottságokba. Azt hiszi, hogy itt az ügyosztály túl lőtt a célon. Rámutat arra, hogy ez a díjazás igenis sértő. 1895-ben tényleg volt eset, mikor az építést vezető bizottság tagjai részére 30 K napidíj utaltatott ki, nem tudja ki által, de tényleg az építési tőke terhére és az illető vállalat által előlegezve. Amikor a következő alkalommal a műszaki felülvizsgálatra került a sor,