Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1910

13. 1910. május 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 888 - 889 - 890

306 1910. május 11-iki közgyűlés. 890. szám. mert a hatóságnak elsősorban is az kell, hogy a feladatát képezze, hogy a meglévő bajokat miképen tudja orvosolni. Az kétségtelen, hogy valamint máshol nem, ugy nálunk sem áll rendelkezésre oly eszköz, amellyel e bajon máról-holnapra vagy a legközelebbi jövőben segíteni lehetne. Azonban vannak olyan utak és módok, amelyekkel a bajt legalább azzal lehet enyhíteni, hogy a jelentkező fokozott kereslettel szemközt a kínálat tömegeit is fokozzuk. Ezt pedig csakis az országos termelés és az országos értékesítés intenzív felkarolása, megkönnyítése és harmonikus szervezése által lehet biztosítani. Ami e hatósági feladatkörből a termelésre vonatkozik, az a főváros hatáskörén kívül esik és inkább a kormányhatóságot illeti. Ami ellenben a fővárosban a kereskedelmi és értékesítést illeti, e téren már fontos szerep jut a főváros hatóságának is. A főváros hatósága mindazonáltal számtalan esetben tartotta kötelességének, hogy a kormányhatóság figyelmét a termelés és tenyésztés észlelt olyan bajainak orvoslására felhívja, amelyek végeredményben a főváros nagy fogyasztó piacán jelentkeznek és ezt a kötelességét a legéberebb módon a jövőben is fogja teljesíteni. Az élelmiszerek kereskedelmi értékesítése terén való fővárosi hatósági feladat, ha közelebbről vesszük szemügyre, volta képen nem közvetlen, hanem közvetett természetű, amennyiben a főváros hatósága, tekintve, hogy az élelmiszer kereskedelem nem a maga kezében van, csak közvetve, támogatólag, segitőleg és az akadályokat elháritólag működhetik közre. A fővárosban az élelmiszerbehozatalnak egyik legfontosabb intézményes szerve a központi vásárcsarnok. A központi vásárcsarnok pedig, tudjuk, mai méreteiben már nem felel meg a követelményeknek, sőt annál a körülménynél fogva, hogy a benne helyet foglalni kívánó nagykereskedelem, tehát az egyetlen jogosult árszabályozó tényező, falain kivül, tehát hatósági támogatás nélkül kénytelen működni, hova-tovább irányító és fejlesztő hatását reá nézve elveszti. A legsürgősebb és legfontosabb feladat ezen az évek óta érezhető bajon segíteni. S a tanács el van tökélve, hogy a legközelebbi jövőben e tekintetben megfelelő javaslatokkal lép a közgyűlés elé, mert meg van győződve, hogyha a főváros kereskedelmének működésére alkalmas, jól berendezett és lehetőleg olcsó működési teret biztosit, akkor a drágaság egyik legfontosabb ellensúlyozójának, az élelmiszerek tömeges behozatalának előmozdítására a legtöbbet tesz, sőt talán mindent, amit egyáltalán tehet. E tekintetben tehát megnyugvásul szolgálhat ugy az interpellálónak, mint a közgyűlésnek is, hogy ugy a polgármester ur, mint a tanács élénk figyelemmel kiséri a drágaság jelenségeit és minden, habár esetleg nagy áldozatokkal járó intézkedéseket és reformokat hajlandó megtenne, illetve javaslatba hozni. Az interpellációban egyes cikkekre nézve felemiitett áremelkedéseket, tekintve, hogy ezek utóvégre sem érintik az interpelláció érdemét vagy annak jogosultságát, részletes kritika tárgyává tenni nem óhajtja s röviden csak annak kijelentésére szorítkozik, hogy a felemiitett magas percentszámok jórészt túlzottak. Ami annak a körülménynek tulajdonítandó, hogy interpelláló az 1900. évi átlagárakat az 1909. évi december havi átlagárakkal hasonlította össze, holott ma már árak összehasonlításáról van szó, akkor csak egynemű árakat lett volna szabad szembeállítani. Az árak emelkedésének percentuális kifejezésénél különben is óvatosan kell eljárni, mert különben olyan percentszámokat állítunk a közönség elé, aminőknek a gyakorlati életben semmiféle jelentőségük nincsen annak dacára, hogy igen magas számokban jelentkeznek. Az interpellációnak a fővárosban forgalomban levő élelmicikkek minőségére és hamisítására vonatkozó része, sajnos, nem alapnélküli,