Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1910
12. 1910. április 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 739 - 740
1910. április 27-iki közgyűlés. 738—740. szám. 2. r >7 bocsátására ; a tanács ugy intézkedett, hogy a székesfőváros képviseletében dr. Vaszilievits János alpolgármester ur vezetése alatt küldöttség képviselje a fővárost. Az alpolgármester ur a jelentését megtette, egyúttal azt az előterjesztést is teszi, hogy a közgyűlés mondjon köszönetet a cs. és kir. haditengerészeti parancsnokságnak a főváros küldöttségével szemben tanúsított kiváló előzékenységeért. A közgyűlés dr. Vaszilievits János alpolgármester urnák jelentését tudomásul veszi s tekintettel a kitüntető figyelemre és előzér kenységre, amely az ünnepély alkalmából a küldöttséggel szemben főleg a haditengerészeti parancsnokság részéről nyilvánult, gróf Montecuccoli Rezső cs. és kir. tengernagy urnák köszönetet szavaz^. Erről gróf Montecuccoli Rezső cs. és kir. tengernagy ur átiraton értesítendő. !739. Olvastatott Kállai Gyula törvényhatósági bizottsági tag urnák indítványa, a főváros egyik utcájának vagy terének Roosevelt Tivadar, az Északamerikai Egyesült-Államok volt elnöke nevéről leendő elnevezése ügyében. A közgyűlés Kállai Gyula bizottsági tag urnák azt az indítványát, hogy a főváros valamelyik utcája vagy tere Roosevelt Tivadar, az Északamerikai Egyesült-Államok volt elnöke nevéről neveztessék el, nyomban tárgyalás alá veszi és határozattá emeli; minthogy pedig az utcák és terek elnevezése a fővárosi közmunkák tanácsa hatáskörébe tartozik, ez iránt oda megkeresést intéz. Erről a polgármester ur és a székesfőváros tanácsa jegyzőkönyvi kivonaton, a fővárosi közmunkák tanácsa pedig átiraton értesíttetnek. !740. Olvastatott Polónyi Géza és társai törvényhatósági bizottsági tag urak következő indítványa: „Az 1910. évi április 17-ike emlékezetes napja marad a székesfőváros történetének. Roosevelt Tivadar, az Északamerikai Egyesült-Államok volt elnöke és hadseregének ezredese stb. a haza szivében felkereste és üdvözölte a magyar nemzetet. Nem volt hivatalos fogadtatása. A székesfőváros társadalma a „Saskor" kezdeményezésére mégis megmozdult. Büszkeségünkre teljesítette kötelességét. Eleven érzéke sugalta, hogy az erkölcsi világrendnek, az emberi jogok egyenlőségének, a polgári munka tiszteletének, a vallás vigasztaló bölcseségének, a felekezetek közötti türelmességnek és a szabadságszeretetnek is vannak fejedelmei, akiket az emberiségnek világkapcsa: a népeknek szeretete juttat koronához. Roosevelt Tivadar ezen világrészeket hóditó magasztos eszméknek az élő nemzedékben a legkiválóbb apostola. De érezte a székesfővárosnak társadalma, hogy a történelmi fejlődés egyik irányitójának nyújtott babérban leróhatja háláját a tengerekentúli nagy birodalomnak népei iránt azért a lélekemelőén fenséges fogadtatásért, amelyben a megpróbáltatásoknak nehéz napjaiban Kossuth Lajos személyében a hajótörött magyar nemzetet részesítette és egy jobb jövendő iránti hitét ébren tartotta. Méltó jutalom érte a polgárságnak lelkesedését. Emelt fővel, hálatelt szívvel hallgattuk és olvastuk a közvetlenség erejével megnyilatkozó elismerést multunkért. Biztató foglalóként fogjuk megőrizni a szabadságért és a népjogokért folytatandó küzdelmünkben azokat az igéket, amelyek megerősítenek nemzetünk történelmi hivatása iránti hitünkben és bizodalmunkban. Örök emlékezetül szószerint ideiktatjuk Bárczy István polgármesterünknek üdvözlő beszédjét és Roosevelt Tivadarnak 1910. április 17-én arra adott válaszát és 1910. április 18-án az Országházban az interparlamentáris békeliga tagjai előtt mondott beszédét 65
