Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1908
25. 1908. december 9. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 2001
1908. december 9-iki közgyűlés. 2001. szám. 679 szemben azzal a kétségbevonhatatlan ténnyel, hogy az olcsó tőkekamatadó az idegen tőke beözönlésének egyik előfeltétele és hogy az olcsó tőke a vállalkozási kedv fokozásának leghathatósabb eszköze, mégis szükségesnek találta a pénzügyi bizottság a tőkekamatadónak 5°/o-ról 10°/Wa való felemelését, holott a jövedelemnél még az a körülmény is figyelembe veendő, hogy a jövedelem nagysága — minthogy túlnyomó részt takarékpénztári betétek vagy jelzálogilag biztosított követelések kamatjairól van szó — az usolsó fillérig pontosan kinyomozható. Az országos értekezlet aggodalmainak magva a kereseti és az általános jövedelmi adó volt, amennyiben az értekezlet annak adott kifejezést, hogy a tervbe vett merev kivetési eljárás mellett a javaslatba hozott kulcsok szerfelett magasak, szinte elviselhetetlennek és kétségtelenül a magyar kereskedelemnek és iparnak visszafejlődését fogják eredményezni különösen azért, mert a tervbe vett adóteher lényegesen túlmegy a velünk gazdasági közösségben élő osztrák kereskedelem és ipar adóterhénél. A pénzügyi bizottság máris elvetette aggodalmainkat és a kereseti adókulcsot semmivel sem csökkentette. Kétségtelenül annak a behatása alatt, hogy a pénzügyminiszter ur Onagyméltósága az aggodalmakkal szemben a leghatározottabban kijelentette, miszerint a kereseti adó felemelést semmiféle formában sem tartalmaz. A városi közönség és elsősorban az érdekelt kereskedelem és ipar e megnyugtatással szemben is arra kéri, a tisztelt Képviselőházat, hogy a földadónak mintájára ennél az adónemnél is intézményes biztosítékot méltóztassék megállapítani arra, hogy a kereseti adónál a javaslatok lényeges adóteheremelést nem céloznak. Ez az intézményes biztosítás abban állana, hogy a törvényhozás kimondaná, miszerint arra az esetre, ha a kereseti adóbevétel a kontingentált 28 millió koronát meghaladja, a kormány az adókulcs leszállítása iránt tartozik előterjesztést tenni. Ha ezt a javaslatunkat a magas kormány elfogadja, ugy megnyugvással nézünk a reform elé, mert a kontingensben rejlő néhány milliónyi adóteheremelésben a polgárság meg fog nyugodni. Ha azonban ez a javaslatunk el nem fogadtatik, az klasszikus bizonyítéka lesz annak, hogy aggodalmaink alaposak, hogy a javaslatok magasabb adóemelést céloznak és hogy a magyar városok közönsége nem részesül egyenlő elbánásban a mezőgazdasági érdekkörökkel, mert elvi szempontból nem lehet megvédeni azt az álláspontot, hogy az intézményes biztosítás a mezőgazdasági köröket megilleti, a városi köröket pedig nem. A magyar városok a fejlődésnek utján vannak és hivatva vannak arra, hogy közgazdasági életünk nagyobb arányú haladásának alapjait lerakják. Ha törvényeink és ezek között adótörvényeink a városi lakosságot fejlődésükben megakasztják, az egész magyar közgazdaság fogja ennek kárát vallani. A különböző érdekkörök egyenlő elbánása elsőrendű állami feladat. Mert az egyenlőtlen elbánás megbontja a társadalmi egyensúlyt is. A polgárságnak pedig joga és kötelessége, hogy az egyenlő elbánást kivívja és ellentétes áramlatokkal szemben megvédje. Ezek alapján, amikor pártoljuk Kassa város közönségének az egyenes adók reformja ügyében tett 1737/908. sz., Veszprém- és Hajdú vármegye közönségének a fogyasztási adóknak a városok részére való átengedése ügyében tett 16.097/907., illetve 433/907. sz., Kolozsvár város közönségének a köztisztviselők községi megadóztatása ügyében tett 4406 907. sz. és Békés vármegye közönségének uj földadó értékkataszter ügyében tett 4317/908. sz. feliratait és a városok országos értekezletéből felterjesztett feliratot a tisztelt Képviselőháznak újból szives figyelmébe ajánljuk, pótlólag még a következő javaslatokat vagyunk bátrak előterjeszteni:
