Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1903

5. 1903. február 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 199 - 200

1903. február 18-iki közgyűlés. 200. szám. A vidéki lapokból, a melyek a törvényhatóságok gyűléseiről hoznak tudósítást, konstatálja, hogy a mióta a főváros ezt a határozatát meghozta, 38 törvényhatóság intézett átiratot a fővároshoz ezen ügyben, a melyek közül csak Arad város átiratát láttuk, a többi 37-ről a közgyűlésnek mai napig semmiféle tudomása nincs Felolvassa ezután azoknak a törvényhatóságoknak névsorát, a melyek ebben az ügyben átiratot intéztek a székesfővároshoz, valamennyien megbotránkozásuknak adva kifejezést, hogy a főváros területén Kossuth-szobrot még nem állítottak fel. Kérdi, nincs-e joga tudni a törvényhatóságnak azt, hogy a társtörvényhatóságok mit irnak át? Miért halmoztatnak ezek valamelyes irattárba össze és miért nem jönnek ezek a közgyűlés sziue elé! Az a kifogás emeltetett a múltban, hogy nem lehet a Kossuthszobrot felállítani, mert nem tudjuk mennyi lesz a mauzóleum felállításának költsége és a fenmaradó pénz nem lesz elég egy méltó emléknek felállítására. A törvényhatóság akkor, a mikor utasítást adott a haladéktalan elintézésre, elégnek tartotta és ha nem tartotta volna elégnek, bizonynyara megadta volna a módot arra, hogy a pénz elég legyen. Ma rendelkezésre áll egy millió az időközi kamatokkal. Az időközi kiadások leszámításával még mindig 950.000 K.-t tesz ki ez az összeg. A mauzóleumra 360.000 K.-t szavazott meg a közgyűlés, úgy, hogy a szoborra a mai napon 600.000 K. áll rendelkezésre, tehát nagyon tekintélyes összeg, különösen ha figyelembe veszszük, hogy most van felállitóban tíz szobor összesen 200.000 K.-ért. De tételezzük fel, hogy 600.000 K.-ból nem lehet a szobrot felállítani, szóló állítja, hogy milliókat lehet erre a czélra kapni bármely pillanatban, csak mondassék ki az, hogy a pályázatot kiírjuk és a gyűjtést újból megnyitjuk. A Szabadságharcz-szobor ügye bizonyos tekintetben még czifrább, mint az előbbi szoboré. 1897-ben boldogult Gerlóczy alpolgármester jelentést tett a közgyűlésnek, hogy miként áll a szobor ügye, hogy ki volt írva a pályázat, a melyen három szobrot díjaztak, de megbízást egyiknek sem adtak. És kérte a közgyűlés további utasítását. A közgyűlés ezt áttette az u. n. 100-as bizottsághoz, a mely egy évvel később, 1898. április 29-én össze is ült tanácskozásra. Időközben Gerlóczy alpolgármester távozván hivatalából, a bizottság elnökévé Halmos János jelenlegi polgármester űr és alelnökké Rózsavölgyi Gyula alpolgármester úr választatott meg. Ez a nagy bizottság elhatározta, hogy két bizottsággá szakad, 50 tagja lesz pénzügyi bizottság és 50 tagja lesz művészeti bizottság. A pályázat már el volt döntve, ezek aztán karöltve fognak dolgozni. Időközben meghalt néhány tagja a bizottságnak, tehát azt mondták, hogy azokat pótolni kell. Igaz, volt a bizottságban vagy 20 olyan tag, a ki rögtön fel akarta állítani a szobrot és kijelentették, hogy az akkor rendelkezésre álló 500.000 K. tökéletesen elég. Ezt megint azzal ütötték el, hogy a szabadsághareznak nem lehet elég diszes szobrot felállítani ezért az összegért, legalább egy millió kell hozzá, folytassuk tehát a gyűjtést és majd később határozzunk. A gyűjtés folytatásáról nincs semmi tudomása. Akkor is az volt a bizottság határozata, hogy az elnök a legközelebbi napokban tartandó közgyűlésen tegyen előterjesztést a további teendők iránt. Azóta eltelt öt esztendő és a bizottság még ülést sem tartott, minden maradt agy, a hogy volt, a gyűlést nem is folytatták, a pénz maga-magától gyűlt és a kamatokkal ma már meghaladja a 600.000 K.-t. Xem akar immorálni tovább sem egyik, sem másik tárgynál. Azt hiszi, a kérdés eléggé meg van világítva. Fentartva azt, hogy amennyiben az interpelláezióra nem fog kellő időben megfelelő választ kapni, ez ügyben konkrét indítványt fog előterjeszteni, azt a kérdést intézi polgármester úrhoz: