Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1903

28. 1903. december 22. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1443

536 1903. deczember 22-iki közgyűlés. 1443. szám. Ha a székesfőváros közigazgatásában lezajlott hat évre visszapillantunk, ugy el kell ismernünk, hogy azok a nagy gondok és nehéz küzdelmek évei voltak; évek, melyekhez hasonlókra a székesfőváros történetében aligha akadunk és azért eredménynek mondható talán már az is, hogy sikerült egyesült erővel a székesfővárost a nagyobb bajoktól és megrázkódtatásoktól megóvnunk, mi annál örvendetesebb, mert a közigazgatási életünket a múltban sokszor hátrányosan befolyásolt tényezők legnagyobb része akaratunk, erőnk és hatalmunk körén tul feküdt. Bármennyire óhajtanám és szeretném is a jövő képét biztatóbb és barátságosabb színekkel ecsetelni, nem tehetem, mert ismerve a székesfőváros ügyeit és bajait, erős a meggyőződésem, hogy gondjaik fokozódni, küzdelmeink nagyobbodni fognak és mindnyájunk erős akaratára, mindnyájunk legkomolyabb munkájára lesz szükség, hogy a küzdelmekből mint győztesek kerüljünk ki. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nem kivánok ez alkalommal a jövő feladataira részletesen kiterjeszkedni, — nem akarok részletes programmot adni, hisz a múltban kifejtett tevékenységem nyitott programm, melyben bárki bátran lapozgathat és azért ma csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy multamhoz hű maradok, programmom alapját a jövőben is a hazaszeretet, a székesfőváros iránti meleg érdeklődés és ernyedetlen munkásság fogja képezni, a székesfőváros és polgárságának érdeke az én érdekem és valamint a múltban, ugy a jövőben is minden időmet, erőmet és tehetségemet a székesfőváros emelésére és felvirágoztatására fogom fordítani és felhasználni, teljes erőmből arra fogok törekedni, hogy Budapest nagy és hatalmas, Magyarországnak valóban magyar fővárosa legyen és maradjon, melyre minden polgára, minden magyar ember önérzettel és büszkeséggel tekinthessen. Habár nincsen szándékom ez alkalommal jövő munkálkodásunk részleteivel foglalkozni, mégis mulasztással vádolnám magamat, ha legalább röviden nem reflektálnék közigazgatásunknak azon két legfontosabb, egész létünket és fennállásunkat közelről érdeklő kérdésére, melyek évek óta napirenden vannak, megoldásra várnak, de fájdalom, eddig eredmény nélkül: ezek a fővárosi törvény revíziója és a főváros háztartásának rendezésé. Közigazgatásunk keretét még ma is a 31 év előtt megalkotott 1872: XXXVI. t.-cz. és az ennek alapján kiadott szabályrendeletek képezik, már pedig, ha a székesfővárosnak nagymérvű, úgyszólván páratlan fejlődését és emelkedését tekintjük, melyen az a lefolyt 30 év alatt keresztülment, melyet elért, — ha a mai minden irányban és tekintetben változott viszonyokat nézzük, úgy minden elfogulatlannl Ítélkezőnek be kell látnia, hogy ama 30 év előtt megállapított keretből kinőttünk, az nekünk szűk lett, az a mai igényeknek és követelményeknek már nem felel meg; minden eszközt meg kell tehát ragadnunk, hogy a kormányt arra bírjuk, miszerint közigazgatásunknak új, modern keretet adjon és ennek megállapításánál — egész őszintén bevallom, — nem arra helyezem a fősúlyt, hogy milyen nagy legyen a bizottsági tagok száma, hanem arra, hogy az új törvényben az egyes hatáskörök czélszerüen és pontosan megállapittassanak és körülhatároltassanak az egyéni és személyes felelősség elve, a leghatározottabban és legszigorúbban keresztülvitessék, végre tartalmazzon az új törvény oly szabatos és világos rendelkezéseket, melyek alapján az egyszerű, gyors és lehetőleg olcsó közigazgatás biztositható legyen. Nem kevésbbé fontos, de az előbbinél is szükségesebb, sürgősebb, a főváros háztartásának rendezése, pénzügyi helyzetének, pénzügyi viszonyainak orvoslása. Midőn hat év előtt először részesültem azon szerencsében, hogy e helyről szólhattam a mélyen tisztelt közgyűléshez, utaltam a székesfőváros pénzügyi helyzetének komolysága ima veszélyekre, melyek bennünket e téren fenyegetnek; a lefolyt