Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1900
20. 1900. szeptember 19. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1030
•j(5N 1900. sze ptember 19-iki közgyűlés '102(1—1080. szám. Évek hosszú során át tölte be a szavazatszedő-küldöttségnek elnöki tisztét, alelnöke volt a Mayer-fiárvaházi- és Erzsébet-leányárvaházi-bizottságoknak, s e minőségében idejének javarészét a jótékonysági intézetek vezetésének szentelé. Ez intézeteknek hűséges lelkiismeretes gondozója, az azokban nevelt árváknak szerető atyja volt. Indítványozón) tehát, méltóztassék Heinrich István elhunyta fölött érzett fájdalmuknak a mai ülés jegyzőkönyvében kifejezést adni és az elhunytnak gyászbaborult családjához részvétiratot intézni. Egyúttal méltóztassék a tanácsot felhívni, hogy Heinrich István emlékének megörökítése iránt előterjesztést tegyen.'* A közgyűlés főpolgármester úr ezen előterjesztését egyhangúlag határozattá emeli és erről a tanácsot további intézkedés végett jegyzőkönyvi-kivonaton értesíttetni rendeli. !1030. Elnöklő főpolgármester úr a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez : ..A fájdalom igaz érzetével jelentein, hogy Gerlóczy Károly bizottsági tag úr, nyugalmazott alpolgármester, augusztus hó 25-án váratlanul elhunyt. Gerlóczy Károly e városnak szülötte, e varosnak munkása volt, 43 évet töltött a közpályán és ebből 36 évnek fárasztó munkáját szentelte szülővárosa Budapestnek javára. Az a korszak, a melylyel működése összeforrt, Budapest életében a legnehezebb feladatoknak végtelen lánczolata, az újjáalakít ásnak nagy korszaka volt. A nemzet-politikai életnek újjáalakulása megkövetelte az ország központjának gyors újjátereintését is. S a mit századok mulasztottak, lázas sietséggel igyekezett pótolni rövid három évtizednek munkája. S ebből a nehéz munkából Gerlóczy Károly bőségesen kivette részét. Mindenkor az elsők sorában küzdött, küzdése nemes hévvel, kitartással s a székesfőváros jövőjébe vetett hittel és bizodalommal volt telve. Köz- és társasélet iinknek alig volt mozgalma, a melyben legtöbbször, mint annak lelke, vezére részt ne vett volna. Czélja teljes harmóniában nemcsak Budapest közönségének, hanem az egész nemzetnek vágyánál az volt, hogy nagynak, szépnek, virágzónak, hatalmasnak és magyarnak lássa Budapestet, s e czél elérésére nemcsak szigorú kötelességérzetíel, hanem egyúttal szivének egész lelkesedésével munkálkodott. Vele utolsója szállt sírba a vezéreknek, a kiket a polgárság bizalma az egyesitett főváros élére elsőkül állított. Nagy része volt a munkában, nagy része volt a küzdésben, de nagy az ő része a sikerben és a dicsőségekben is. Az ő neve is ott fog ragyogni a város történetének fényes lapjain, a melyekre alkotásaival maga véste azt be, mélyen kitörülhetetlenül. Az iránta tartozó elismerés és hála adóját kívánta a székesfőváros tanácsa leróni, a midőn a gyászhír vétele után ez évi augusztus hó 26-án tartott rendkívüli ülésében elhatározta, hogy a megboldogultat a székesfőváros halottjának tekinti s ahhoz képest őt a kerepesi-úti temetőben kijelölt díszsírhelyre a székesfőváros költségén temetteti. A midőn arra kérem a t. közgyűlést, hogy a tanács ezen intézkedését jóváhagyni méltóztassék, egyúttal indítványozom méltóztassék elhatározni: 1. hogy Gerlóczy Károly nyugalmazott alpolgármesternek a székesfőváros fejlődése körül szerzett maradandó érdemei a mai közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíttessenek; 2. méltóztassék a székesfővárost Gerlóczy Károly elhunytával ért nagy veszteség felett érzett fájdalmunknak a mai ülés jegyzőkönyvében kifejezést adni s az elhunytnak gyászba borult özvegyéhez és családjához részvét iratot intézni:
