Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1900

11. 1900. május 2. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 569

1900 május 2-iki közgyűlés. 569. szám. 205 !569. Elnöklő főpolgármester úr a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez: „A fájdalom őszinte igaz érzelmeivel jelentein a t. közgyűlésnek, hogy hazánk nagy fia, nemzetünk dísze, büszkesége, székesfővárosunknak 1882 óta díszpolgára: Munkácsy Mihály hosszas szenvedés után tegnap meghalt. Ki volt Munkácsy Mihály tudja nemcsak minden magyar ember, tudja az egész művelt világ. Nemzetének s századának egyik legkiválóbb alakja. Művész a szó legnemesebb értelmében, mester az ízlésben, a felfogásban, a kivitelben egyaránt. Alkotó erő, a ki életet lehelt a holt vászonra, a történelem nagy eseményeinek, az emberi tökélynek és gyarlóságnak, az érzelmeknek, indulatoknak és szenvedélyeknek egészséges, igaz és meggyőző képeit tárva elénk. Abban a korban, a melyben tehetsége megnyilatkozott, művészeti viszonyaink igen szűk határok között mozogtak, fényes tehetsége és tettvágya arra utalták, hogy idegenben keresse működésének méltó szinterét. De bár évtizedeken át távol élt e hazától, mindvégig hű maradt hozzá és nemzetéhez. Alig néhány évvel ezelőtt megvalósulni reméltük, hogy visszatérjen közénk, hogy napról-napra izmosodó művészeti életünknek ragyogó központja, az ifjú magyar művészgárda lelkes vezére legyen. Ámde a sors kegyetlen szeszélye, a mely lángelméjét homályba boritá, megfosztott bennünket e reményünk teljesülésétől és most örökre lezárta szemeit, a melyekből szelídség, jóság és szeretet sugárzott mindazokra, a kik őt ismerték. Nevét fentartják dicső alkotásai, mi pedig híven és kegyelettel fogjuk megőrizni emlékét. A polgármester úr külön előterjesztést teend a módozatokra nézve, miképen vegye ki részét a székesfőváros a gyászból, a mely díszpolgárának elhunyta következtében reá és a nemzetre borult. Én a magam részéről indítványozom; 1. méltóztassék Munkácsy Mihály elhunyta felett érzett igaz és mély fájdalmunknak a mai ülésünk jegyzőkönyvében kifejezést adni; 2. méltóztassék az elhunytnak gyászbaborult özvegyéhez fájdalmunkat és részvétünket tolmácsoló iratot intézni." Elnöklő főpolgármester urnák ezen előterjesztése kapcsában Halmos János polgármester úr előadja, hogy a mai délelőtt folyamán 11 órakor a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban Zsilinszky Mihály államtitkár úr elnöklete alatt egy, nagyszámú férfiak jelenlétében lefolyt látogatott értekezlet tartatott. Ez az értekezlet mindenekelőtt kimondotta, hogy javaslatba hozandó az országgyűlésen a törvényhozásnak, hogy Munkácsy Mihály az ország halottjának tekintessék s országos költségen eltemettessék. A gyászünnep keresztülvitele czéljából elhatározta az értekezlet, hogy a miniszter elnöklete alatt egy bizottság küldessék ki, melynek feladata leeud a temetés részleteire nézve megállapodni, a mi tekintettel a nagy távolságra, valószínűleg csak nyolcz-tiz nap múlva fog itt Budapesten végbemehetni. Egyúttal azon óhajának adott kifejezést az értekezlet, hogy a főváros a kerepesi sírkertben egy kiváló díszsírhelyet bocsásson rendelkezésre. Indítványozza tehát, méltóztassék a közgyűlésnek mai üléséből elhatározni, hogy a néhai Munkácsy Mihály hűlt tetemei részére a főváros egy kiváló díszsírhelyet bocsát rendelkezésre s felhívja a tanácsot, hogy annak kijelölése iránt a szükséges intézkedéseket azonnal' tegye meg, a temetésen való közelebbi részvételt szintén megállapítva, azt közölje a bizottsági tag urakkal. A mennyiben pedig Munkácsy Mihály emlékének megörökítése is szóba jönne, ez irányban a kellő módon és alakban való részvételre nézve a tanács előterjesztését annak idején szintén tegye meg.