Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

21.1 1898. október 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1184 - 1185

1898 október 12-iki közgyűlés. — 1185. szám. 451 vasutat, melynek megnyitási határideje 1899. évi január hó 1-ére van kitűzve, területhiány miatt, illetőleg mert a székes főváros a szerződésben elvállalt kötelezettségének meg nem felelt, még ki nem építhette. Ha van erről tudomása, miért nem szerezte meg a fő- és székváros barátságos úton a magánbirtokosok telkeit még abban az időben, mikor a közigazgatási bejárás megejtetett és mikor e telkeket még potom áron lehetett megszerezni. Vagy ha ily módon a telkek megszerezhetők nem voltak, mért nem élt a fő- és székváros a júniusban megkezdett építkezéstől a mai napig a kisajátítási törvény adta jogával és ha a kisajátítás a magántulajdonosokkal rövid úton nem sikerült, miért nem indította meg a legerélyesebben a kisajátítási eljárást a kisajátítási törvény sürgősségi paragrafusa alapján? Végül kérdezi a tisztelt polgármester úrtól: hajlandó-e a legerélyesebben és minden késedelem nélkül a kisajátítási törvény sürgősségi paragrafus alapján odahatni, hogy a közúti vaspályatársaság a szükséges területet haladéktalanul megkapja, hogy ezen úgy a budai hegyvidék fejlődése, mint a fő- és székváros közegészségi viszonyai szempontjából annyira szükséges és nélkülözhetlen vas ;tvonal a közforgalomnak a kikötött időben átadható legyen? Halmos János polgármester úr az interpelláczióra azonnal válaszolván, előadja, hogy a főváros maga is sürgősnek látta, hogy a Lipótmező a belső területekkel külön vasút útján összeköttetést kapjon és erre való tekintettel felhívta a társaságot, hogy a vonal kiépítése iránt az intézkedéseket tegye meg. Ezek az intézkedések megtörténvén, be lettek a tervek mutatva, s azok a rendes tárgyalásokon keresztülmenvén, a vonal közigazgatási bejárása ez év elején megtartatott és a kereskedelmi minister úr az erről szóló jegyzőkönyveket leküldötte a fővároshoz bizonyos észrevételekkel, a melyek között legfontosabb az, hogy a végállomás tekintetében a bejáráson megállapodás létre nem jött, mert két alternatív megoldási mód lett a társaság részéről bemutatva. Az egyik szerint a vonal a Keller féle ingatlanon menne keresztül, s ennek az egész ingatlannak mintegy 250.000 frton való kisajátítását tenné szükségessé. A másik terv a többi telkeket érintené. A minister úr a maga részéről a leiratban azt jelentette ki, hogy azt a megoldási módot, a mely a Keller féle ingatlanon keresztül tervezi a vonalat, jobbnak tartja és ezt a megoldást véli óhajtandónak az elfogadásra. Erre a körülményre való tekintettel felhivatott a főváros, hogy a vasutigazgatóság és az érdekeltek közbenjöttével indítsa meg a tárgyalásokat, hogy melyik megoldási mód volna elfogadható. Volt a tervben aztán még egy hiba, hogy t. i. a Csalogány-utczában a kereskedelmi minister által jóváhagyott terv szerint az utczának mindkét oldalán kellett volna az ingatlanokat kisajátítani, holott a bejáráskor oly megállapodás jött létre, hogy csak az egyik oldal ingatlan részeire lett volna szükség, tehát a terv a közigazgatási bejárás megállapodásainak nem felel meg, meglehet, hogy ez tévedésen alapul, de a dolog tényleg igy van. A tárgyalások azonban a leirat értelmében megindultak, s ezek során a végpont tekintetében egy új harmadik megoldási mód ajánltatott elfogadásra, erre nézve azonban még közigazgatási bejárás nem történt. Ez a megoldási mód az, hogy a Keller- és Heinrich-féle telkek mesgyéjén volna a vasút létesítendő. Miután az egész anyag együtt van, természetes, hogy abban az irányban kell most a lépéseknek megtörténni, hogy a minister úr a téves tervet a Csalógányutczára nézve ne fogadja el, hanem esetleg járuljon hozzá ahhoz a megoldási módhoz, hogy a vasút itt rövid 400—500 méter hosszban egyes vágányon vezettessék, s hogy a végpontot úgy állapítsa meg, a mint azt a harmadik megoldási mód tervezi. A vasutigazgatóság azonban megkezdette a folyó évben az építkezést a nélkül, hogy arra a szabályszerű építési engedélyt megszerezte volna, ha fennakad az építéssel, az nem a hatóság hibája. Minthogy azonban a hatóság részéről is lényegesen sürgős-