Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

15. 1898. június 1. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 710 - 711 - 712 - 713 - 714

1898 június 1-i közgyülós. — 714. szám. 287 esetleg szakértők meghallgatásával, hogy a pályázat minél kiterjedtebb és minél nyilvánosabb legyen és mindenkinek alkalom nyujtassék azon résztvehetni. Ez irányban az intézkedéseket megtette s kéri a közgyűlést, hogy válaszát tudomásul venni méltóztassék. Polónyi Géza bizottsági tag úr erre kijelenti, hogy az a czél, mely őt felszólalásra késztette, csak az volt, hogy a fővárosi árlejtések körül követett eljáráshoz még a gyanúja se férjen annak, hogy egyeseknek előny biztosittatik és hogy a szolid hazai iparnak adassék mód, hogy versenyezhessen. A polgármester úr válaszát tudomásul nem veheti, mert az a neme az interpellatiók elintézésének, hogy »wirwerden schon machen«, elég volt eddig. Nem Ígéretekkel, hanem tényekkel akarja biztositani meggyőződését a részben, hogy a városi vagyon kezelése úgy történik, a mint ezt mindenki joggal megkívánhatja. Midőn tekintélyes fővárosi kereskedők — kiknek nevét felolvasta — állítják azt, hogy a kereskedők között az a gyanú van elterjedve, hogy a kórházi szállításoknál a szolid czégek nem vehetnek részt, kötelességének ismerte a dolgot nyilvánosságra hozni és megnyugtatni a közvéleményt. Ott van egy akta, a melyikben az egyik czég alkalmazottja írásban ajánlja fel, hogy megtanít mást arra, miként kell a szállítást biztositani az által, hogy a kiszabott mérték helyett 40 centiméterrel rövidebb darabokat szállítunk. Ilyen tény után nem várta a polgármester úrtól azt a kijelentést, hogy dynamometrikus mérésnek teszik ki az árúkat és igy a visszaélés lehetősége ki van zárva, hanem azt várta volna, hogy kijelentse, miszerint megvizsgálta az egyes szállított darabokat és saját meggyőződése alapján mondhatja, hogy a vád nem igaz. De egyszerűen azt mondani, hogy nem lehetséges visszaéléseket elkövetni, ez még nem elégséges, hanem igenis elvárta volna, hogy a polgármester úr kijelentse, miszerint elrendelte a legszigorúbb vizsgálatot és itt van annak az eredménye. Ily válaszszal szemben ő lett volna a legelső, ki az tudomásul veszi. De nézzünk csak mélyebben a dolog részleteibe. A polgármester úr volt szives maga is kijelenteni, hogy a pályázat a legkülönbözőbb árúkra kiiratván, a »Budápesti Közlöny«-ben május hó 4-én, a főváros hivatalos lapjában pedig 10-én jelent meg a hirdetmény s igy a hirdetmény kései megjelenéseért a »Fövárosi Közlöny* szerkesztősége felelős. A szerkesztő pedig előtte személyesen kijelentette, hogy a hirdetményt a gazdasági hivataltól azon napon délben kapta, mikor 6-án reggel a lap pénteki száma megjelent, s mert nem kapott külön utasítást arra, hogy a hirdetmény kedveért külön rendkívüli számot bocsásson ki, várnia kellett, mig a hetenként kétszer megjelenő közlöny legközelebbi száma kibocsáttatik, a melyikbe a hirdetmény már fel is volt véve. Ennek a hirdetménynek a szövege szerint május 16-án kellett az ajánlatokat benyújtani s a ki ezt látta, annak tisztában kellett lenni arra nézve, hogy hat nap egy szolid czégnek kevés még arra is, hogy az egyes csoportosított árúk mintáit beszerezze. S az árlejtésen mit tapasztaltak? Azt, hogy akadt a vállalkozók közt egy, de csakis egy, a kinek ez a hat nap elég volt arra, hogy nem egy csoport, hanem az összes csoportok minden egyes tárgyaira ajánlatokat tegyen. Ez a Freudiger-Steinschneider szövetkezett czégek ajánlata, kik minden árúra tudtak megközelítő ajánlatot tenni, és kik közül egyiknek alkalmazottja épen az az ember, a ki felajánlotta szolgálatát, hogy mást is megtanít, miként kell minden darabnál 40 centimétert lehúzni. És mert ezek a czégek minden tárgyra adtak be ajánlatot, arra is kellett hogy idejük legyen, hogy a csoportjukhoz nem tartozó más csoportbeli árúk szállítását alvállalkozókkal szerződésszerűleg biztosítják. Azt mondja a polgármester úr, hogy a föbaj abban rejlett, hogy a kórházat augusztus l-re meg kell nyitni. De ha valaki ügyosztályvezető tanácsnok, nem kell e ennek már egy félévvel előre tudni az ilyen körülményt ? És ha már a főváros ily kényszerhelyzetbe jut, hogy az elmegyógyitó-intézet áthelyezése miatt egy új kórházat kell megnyitnia, ki fogja azt elhinni,