Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

15. 1898. június 1. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 710 - 711 - 712 - 713 - 714

1898 június 1-i közgyűlés. — 714. szám. A közgyűlés ezen határozata következtében a kórházigazgatóság a szükségleti czikkek megrendelésére nézve az összeállítást mennyiség és minőség szerint osztályozva, április 17-én bemutatta, mire az ügyosztály az ajánlati tárgyalást április hó 28-iki kelettel május hó 16-ára kiirta. Az ezen kiírásra vonatkozó hirdetmény a » Budapesti Közlöny«-ben május hó 4-én, tehát 12 nappal az ajánlati tárgyalás előtt jelent meg először. A »Fővárosi Közlöny«-ben igaz a hirdetmény csak május 10-én jelent meg, de ez nem az ügyosztály hibája, hanem a közlöny szerkesztőségéé, mert az ügyosztály a hirdetményeket egy időben küldötte mindenhová. A pályázat kiirása és a szállítási határidőnek két hónapra történt kitűzése alkalmával az ügyosztály kellő körültekintéssel járt el, különösen a tekintetben is, hogy ezen szállítás a hazai ipar számára könnyen elnyerhető és teljesíthető legyen. Ennek bizonyítására elegendő csupán a hazai textilipar főbb tényezőit felsorolnom. Három nagy vállalat van Magyarországon: a Klinger Henrik czég, a mely 780 szövőszékkel rendelkezik, a Magyar textilipar-részvénytársaság, a mely 660 szövőszékkel rendelkezik és Wein Károly és társai czég, a mely szintén megfelelő erővel rendelkezik. Ezen adatokat tekintve, feltételezhető volt, hogy két hónapi szállítási határidő mellett a hazai ipar a szállítást elvállalhatja, mert egy szövőszék naponként 25 méter, tehát 100 szék 2500 méter, 20 nap alatt pedig 50.000 métert, 200 szék pedig 10 nap alatt ugyanannyi vásznat könnyen megszőhet. A confectió, tekintettel a varrógépek munkájára és a könnyű gépkezelés mellett, szintén kevés időt, a panaszos kereskedők állítása szerint is csak 20 napot igényel s igy a 60 napi határidő úgy a szövésre és a confectióra, valamint a szállítás eszközlésére kellőképen elég időt szolgáltat. Végül megjegyzi azt is, hogy az állami szállításoknál, melyek legtöbb esetben nagyobb mennyiségű vászon szállítására von.itko'.nak, a kiírás hasonló terminusokkal történt, mint pl. a IV. hadtest hadbiztossága által f. é. május hó 25-én kiirt hasonló pályázat a hivatalos lap f. évi május 12-iki és 14-iki számaiban tétetett közzé. Az ügyosztály a maga részéről tett intézkedése által nyomról nyomra aktaszerűen igazolja abbeli ténykérdését, hogy a szállítási határidőt a fenforgó körülmények között hosszabbra nem tehette. Jóllehet a kórházi igazgató már márczius hó 3-án mutatta be a szükségleti kimutatást, az az ő tevékenységén kivül fekvő okokból és azért történt, mert az ügyek tárgyalása hosszabb ideig tartott, semmint remélni lehetett. Ezek után áttérve azon különös vádpontokra, melyek az interpellatióban és az átadott okmányokban foglaltatnak, a következőket adja elő: 1. A kórházaknál előforduló vászonneműszállitások tekintetében újabban a legmegbízhatóbb városi czégek között az a tudat érlelődött meg, hogy a szállítás elnyerése egyszerűen lehetetlenség, mert a szolid czégek számára a verseny lehetetlenné van téve. Megjelent az árlejtési hirdetmény május hó 10-én, az a hirdetmény, melynek szövege szerint az ajánlatok május hó 16-ig adandók be. Nem tudjuk, kit terhel a felelősség, azonban kétségtelen, hogy a mikor május 10-én május 16-ra iratik ki a pályázat, e mögött valaminek kell lennie, s ily módon szolid firmák részvétele a szállításban lehetetlenné van téve. Előrebocsátja azt, hogy a kiírási batáridő rövidsége miatt panaszt senki sem tett, sőt az érdekelt kereskedők, kik írásbeli nyilatkozatokkal a pályázat ellen számadási adatokat szolgáltattak, abban a kiirás rövidsége ellen egy szót sem említenek. A dolog lényege pedig abból áll, hogy a hivatalos kiirás a hivatalos lapban nem 10 én, hanem május 4-én, tehát elég jókor jelent meg, s a pályázni kívánóknak elég idejük volt az ajánlatukhoz szükséges előkészületekre, annál is inkább, mert az érdeklődök figyelme fel volt hiva az előző tárgyalásokról mindannyiszor megjelent hírlapi közlemények, de különösen a »Fővárosi Közlöny«-ben megjelent tudósítások által, a mint erről tényleg tudomással birtak azok a czégek is, a melyek daczára ennek, panaszlevelet juttattak az interpelláló bizottsági tag úr