Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898
11. 1898. április 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 516
I8 Q 8 á prilis n-iki köz gyű lés. — 516 szám. 211 ezen nemes szívre valló tette csak újabb indok arra, hogy törhetetlen hűséggel, szeretettel, rajongással és ragaszkodással vegyük körűi az ő szent személyét, alkotmányunknak leghűbb őrét és védelmezőjét, ki nem csak Magyarországnak, hanem abban szeretett fővárosunknak is fejlődését előmozdítja, ki az által, hogy negyedfél száz év után Budapestet tette valóságos királyi székhelylyé, fel fogja ránk deríteni Nagy Lajosnak és hadverő Hollós Mátyásnak dicső korszakát Az ő nemes példaadása nyomán törekedjünk tovább fejleszteni nemzetünk politikai, közgazdasági és kulturális életét azon az alapon, melyet a 48-iki törvények megteremtettek, a nemzeti erőnek s az igaz szabadelvűségnek alapján. És akkor, ha kell is küzdenünk mostoha végzetekkel, de férfiúi bátorsággal haladva előre pályánkon, meg fogja e nemzet érni európai életének másik ezredévét is. Éljen a király, éljen a királyné, éljen, mindörökre éljen 1848! A közgyűlés tagiai a beszéd után, melynek befejező szavait állva hallgatták végig, hosszantartó lelkes éljenzésben törtek ki. !516. Főpolgármester úr felkéri a közgyűlést, méltóztassék megengedni hogy a mai közgyűlésből O császári és királyi Felségéhez intézendő és holnap délelőtt küldöttségileg átnyújtandó hódoló felirat szövegét a főjegyző úr előterjeszthesse. Főjegyző úr felolvassa a hódoló feliratnak szövegét, mely a következő: » Felséges Császári és apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Ezredéves hazánk küzdelmekben és dicsőségben gazdag történelmének legfényesebb lapjaira van feljegyezve az a korszak, a melynek ünneplésére a mai napon egybegyűltünk. Lelkünk mélyében áhitat kél és megilletődés fakad; szivünket lelkesültség tölti el, ha képzeletünk szárnyain visszaszállunk az ötven év előtti tavasz ragyogó napjaira, azokra a dicső napokra, melyeknek méhében a népszabadság és az újonnan született Magyarország fogant meg. Legjobbjaink már ezelőtt évtizedeken át tartó nehéz küzdelmet folytattak azért, hogy avult intézményeink helyébe a kor szellemének megfelelők lépjenek; a nemzet, a melynek felfogásában, lelkületében nagy átalakulás ment végbe, önként ajánlotta fel a szabadságjogokat a haza minden polgárának; a köztudatban mély gyökeret vert az a meggyőződés, hogy állami életünket az
