Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

11. 1898. április 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 515

1898 _ápnlÍ8j_Hld közg yűlés. — 515 szám. 209 polgárság nyilvános közgyűlést tartott A híres 12 pont a gyűlés elé terjesz­tetvén, egyhangúlag elfogadtatott, s az ez iránt az országgyűléshez intézendő petícziót a tanács és a polgárság nevében Szepessy Ferencz polgármester azonnal aláírta. Ennek az eseménynek is megvolt a hatása a Pozsonyban együtt ülő országgyűlésre, melyet fokozottabb és erélyesebb munkára ösztönzött Nem kisebbíti a mai napnak ünneplése azon többi nagy napokat sem, melyeken ez a nemzet megmutatta, hogy y>méltó régi nagy hiréhez«. Nem egyáltalában azt az egész, bár rövid, de nagy fontosságú korszakot, melyben nemzetünk jogainak, alkotmányának védelmében oly mithoszszerű hősiességet fejtett ki, a milyenhez kevés fogható van a történelemben, s a mely nemcsak az európai nagy kultúrnemzeteket, nemcsak a távol Amerika szabad polgárait, de még az ellenséget is a tisztelet és becsülés nyilvánításaira kényszerítette. Ez a korszak végbe vitte azt, a mit századok munkája nem tudott elérni, hogy az egész világ szeme felénk fordult és nemzetünket oly tényezőnek ismerte el, melylyel számolni kell a világtörténetet készítőknek. De ma, midőn a békés alkotások és komoly munka napjait éljük, lehetetlen ennek a mai napnak eseményéről is meg nem emlékeznünk hálával szivünkben a nemzet iránt, mely e törvényeket megalkotta s a fejedelem iránt, ki azokat szentesítette. Ápril 11-én, a törvények ünnepélyes szentesítésére az országos rendek megjelentek a király előtt a pozsonyi primacziális palotában, a hol gr. Batthyány Lajos, kit István nádor mint királyi meghatalmazott márczius 17-én Magyar­ország miniszterelnökévé kinevezett, a királyt üdvözölvén, ő Felsége a követ­kezőleg válaszolt: !>tiií magyar nemzetemnek szívemből óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. A mit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, de—se szavaknál István királyi herczeghez, Magyarország nádorispánjához fordult — királyi szavammal erősítve ezennel átadom neked, kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek, úgy mint kinek hűségében leli szívem legfőbb vigasztalását és gazdagságát.' Mire István nádor válaszában többi között így szólt: »Szegény a nyelv, hogy Felségednek illő köszönetet mondhasson; hálánkat tetteink fogják bizonyítani. Mert valamint új életerős alapra fektetetett ezen törvények által a magyar alkotmány, úgy biztosabb alapot nyert általuk azon szent frigy is, mely e hazái Felségedhez és királyi házához édes kapocscsal köti. Jótékony és nekünk jóleső végzése a Gondviselésnek, Tekintetes Köz­gyűlés, hogy a magyar nemzettel e mai napon együtt ünnepel az a férfiú is, kiben Árpád vére csörgedez, ki ötven évvel ezelőtt, ugyancsak a mai napon ott állott felséges nagybátyja oldalán, mint erőteljes viruló sarja királyi házunknak és leendő örököse Szent István dicső koronájának, ki midőn 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom