Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

11. 1898. április 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 515

I8Q8 április-11-iki közgyűlés. — 515 szám. 203 érdemünk, sőt csak csekélyebb részében a miénk. Az érdem első sorban és nagyobb részében azon nagy férfiaké, a kik az 1848-ik év korszakos alkotásaival e haladásnak, köz- és társadalmi életünk erőteljes átalakulásának alapjait megvetették. Buzgó áhítattal szivünkben az isteni Gondviselés iránt, a melynek kifogyhatatlan kegyelme ez országot annyi veszély között ezer éven át megtartotta, rójjuk le azért soha ki nem haló elismerésünk, hálánk és kegyeletünk adóját mindazok iránt, a kiknek hazaszeretete, bölcsesége, kitartása és lelkesedése ez alkotásokat létrehozta. És a visszaemlékezésnek ez ünnepélyes pillanatában, a melynek hatása alatt szivünk kitárul és lelkünk magába száll, tegyünk szent fogadást; tegyünk fogadást arra, hogy követni fogjuk dicső elődeink nemes példáját a haza szeretetében, a trón iránti hűségben és ragaszkodásban; hogy híven megőrizzük a hagyományt, a melyet drága örökség gyanánt reánk hagytak, és hogy az ő szelleműkben folytatjuk a művet, a melyet megkezdettek: nemzeti újjáalakulásunknak nagy művét! E fogadással ajkamon s a nemzetünk jövőjébe vetett hittel és bizalommal szivemben, a mai díszgyűlést ezennel megnyitom! A főpolgármester úr megnyitó beszédét a közgyűlés tagiai hosszas és általános éljenzéssel fogadták. !575. Főpolgármester úr előadja, hogy a napirend második pontját a polgármester úr által tartandó ünnepi emlékbeszéd képezi, minélfogva a szót Halmos János polgármester úrnak átadja, a ki a következő szónoklatot tartotta: Nagy események emlékének megünneplésére gyűltünk ma egybe, Tekintetes Közgyűlés! Ide hozott minket azon belső szükségességnek érzete, hogy Ierójjuk kegyeletünket azon dicső korszak iránt, mely nem csupán hazánk ezredéves, viszontagságokkal, átalakulásokkal teljes életében magaslik ki, de mely szeretett fővárosunk életére, fejlődésére is annyira kihatott, hogy nekünk, Budapest polgárainak, kettős okunk, jogczímüwk van az 1848-iki esztendő dicső alkotásaira visszaemlékeznünk s ez alkotásokból elődeinknek, Buda és Pest városok országgyűlési követeinek és polgárságának részt követelnünk. A mai ünnepnek kiváló tárgya az a nagy fontosságú alkotmányváltozás, mely az 1847/48-iki pozsonyi országgyűlésen hajtatott végre, az utolsón azok közül, melyek még a régi, rendi alkotmány alapján gyűltek egybe. Jóformán vérünkké vált az a mondás, hogy a megyék voltak a magyar alkotmánynak bástyái. Távol legyen tőlünk régi alkotmányunk ezen kétségbe-