Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1897

25. 1897. október 20. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1257 - 1258 - 1259

1897 október 20-iki közgyűlés. — 1259. szám. 463 hálája, amikor az ez évi szeptember hónap 25-én kelt legmagasabb királyi kézirat tartalmából saját imádott királyában ismerte fel azt a nemtőt, a ki biztató szavaival éber fi Imáiban előtte megjelent, s a ki jónak látván, hogy népe, mielőtt tovább baladna a jövő töretlen ösvényein, még egyszer visszapillantson a múltba, s minél több erőt merítsen annak példáiból, a nemzeti kegyelet oltárán tiz új szoborművet helyez el azon férfiak emlékére, a kik a hazai történelem kiváló alakjai sorában foglalnak helyet. E magasztos fejedelmi tény s a vele párhuzamosan lefolyt nagy események, a melyek a közelmúltban káprázatos fényben vonultak el szemeink előtt, s a melyeknek forrása és központja Felségednek, szent István dicső utódjának fölkent személye vala, nemzetünk számára egy új világnak tárták föl kapuit. Régi dicsőségünk, a melyet költőink annyiszor megénekeltek, vidám fényével újra fölragyog; a nemzet géniusza diadalünnepel ül és lobogó fáklyával járja be az országot, hogy örömtüzet gyújtson minden hegyen és völgyön, a hol csak magyar sziv dobog. És ez Felségednek, Felséged bölcseségének és irántunk táplált jóságos szeretetének nagy müve! Leírhatatlan az öröm és a lelkesedés, a melyet ez a nemzet minden rétegében szült; szó nem képes kifejezni a mély hálát, a melylyel ez szivünket eltölti: Mi, a mikor ez érzelmek tolmácsolására Felségednek legmagasabb szine előtt megjelentünk, esak a székes főváros közönsége nevében szólhatunk ugyan, de Felségedet bizonyára minden jelenség arról győzi meg, hogy érzelmeinkben az egész nemzet osztozik. Fogadja tőlünk Felséged kegyelmesen ez érzelmeket! Felséged ajkairól hangzottak el egykor ez emlékezetes szavak: »Boldog fejedelme csak boldog hazának lehet !« A mi boldogságunk is csak úgy lehet teljes, ha viszont Felséged atyai szive is boldogsággal van tele; s épp azért minden törekvésünk az leend, hogy Felséged és a haza együttes boldogságának elérésére egész odaadással közremunkáljunk. Valamint a múltban, úgy a jövőben is változhatatlan hűséggel, törhetetlen ragaszkodással és igaz szeretettel fogunk Felséged oldala mellett állani s mindennapi imáinkban buzgó fohászszal kérjük Istent, hogy nemzetünk haladásának, felvirágzásának és boldogságának legdrágább zálogát, Felségedet még évek hosszú során át tartsa és éltesse. Éljen a király!« Ő Felsége e szavakra legkegyelmesebben a küldöttség tagjainak lelkes éljenzésével kisért következő választ méltóztatott adni: »Különös örömömre szolgál, hogy a nemzet megértette azon atyai intentióimat, melyek múlt hó huszonötödikén kelt kéziratom kibocsátásánál vezettek s újabb becses bizonyságát látom ebben annak, hogy a nemzet velem érez. Magyar székes fővárosom közönségének köszönetét és hű ragaszkodása biztositását igen szivesen fogadom s meg vagyok győződve, hogy önök a haza boldogságának elérésére egész odaadással közreműködni fognak. Biztositom önöket, hogy kedvelt magyar székes fővárosom érdekeinek előmozdítását szivemen hordom. Vigyék meg polgártársaiknak szívélyes üdvözletemet.« Méltóztassék jelentésemet tudomásul venni és elhatározni, hogy azon jelentés, valamint ő császári és apostoli királyi Felségének imént felolvasott legkegyelmesebb válasza a mai közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíttessék. A közgyűlés, miután tagjai a királyi válasz felolvasott szövegét helyeikről felállva hallgatták és kitörő lelkes éljenzéssel fogadták, az elnöklő polgármester úr előterjesztését egyhangúlag, nagy lelkesedéssel elfogadta és határozattá emelte, azzal a kiegészítéssel, hogy a polgármester úrnak, mint a küldöttség vezetőjének ő császári és apostoli királyi Felségéhez intézett beszéde egész terjedelmében a mai közgyűlés jegyzőkönyvébe szintén beigtattassék. 176