Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1896

8.1 1896. április 15. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 464 - 465

150 1896 ápril 15-én. — 463—465. szám. 3. Dr. Lipscher Sándor (1. VIII. ker. József-körut 46. III. 20.) 4 Dr. Thassy Béla Gábor (1. VI. ker. Nagymező-u. 56. sz. 9. a.) 5. Dr. Nobel Róbert (1. VII. ker. Kerepesi-ut 61.) 6. Dr. Rechnitz Emil (1. VI. ker. Csengery-u. 56.) 7. Dr. Gerő Leó (1. VI. ker. Podmaniczky-u. 1 II. 19.) 8. Dr. Mészáros Gábor (1. VI. ker. Uj-u. 25. sz. 4. a.) 9. Dr. Schwarz Lajos (1. VIII. ker. Nagytemplom-u. 12/B. I. 16.) — egyetemes orvostudorok okleveleit. Az oklevelek rendben találtatván, a kihirdetési záradékkal ellátva a tiszti főorvos úrnak visszaadatnak, a tanács pedig felhivatik, hogy nevezett orvostudorokat az adózók lajstromába vegye fel. Miről a tanács és a t. főorvos úr jegyzőkönyvi kivonaton értesitendők. !464. Csendics Gyula tanácsnok úr dr. Feleki Béla bizottsági tag úrnak a folyó április hó 1-én tartott közgyűlésen tett interpellatiójára a következőkben válaszol: »Már 1888-ban megindittattak a tárgyalások az iránt, hogy a Bókus-kórházban elhelyezett elmebetegek ellátásáról külön gondoskodás történjék. Akkor Budán, egy most is használatban levő ház béreltetett ki erre a czélra, a mely körülbelül 95 beteg elhelyezésére szolgált. Miután tulszaporodás mutatkozott, a múlt évben intézkedés történt, hogy a Nagy-Rókus-utczában még egy épület béreltessék ki ugyanily czélra, a hol 20 beteg helyezhető el. Azonban még ez sem volt elegendő, mert még mindig érkeztek panaszok az elmebetegek elhelyezése körül. Ez okból a tanács a belügymiiiister úrhoz újra feliratot intézett, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket. Erre érkezett a belügyminiszter úr márczius 22-én kelt leirata, a melyben jelzi, hogy nincs többé nehézség az országos tébolydában jelentkező elmebetegek felvétele körül. És azóta ott a betegek felvétele akadály nélkül történik. Az interpelláló említést tett egy 'asszonyról, a ki a János-kórház előtt, mert nem vették fel, meghalt. A kórház igazgatója oly jelentést tett a polgármester úrnak, hogy ezért mulasztás senkit sem terhel, miután a nő a kórházba felvehető nem volt. A polgármester út azonban egyszerűen nem vette tudomásul a jelentést, hanem kiadta az ügyet vizsgálat végett az egészségügyi osztálynak. A vizsgálat még folyamatban van és a tanukat most hallgatják ki. Különben a kórház igazgatója, dr. Ludvik legközelebb előterjesztést tett a tanácshoz, a melyben azt javasolta, hogy 220 elmebeteg megfigyelésére szolgáló intézet részére a budai uj kútvölgyi kórházban külön pavillon lenne építendő. Az ügy most a tiszti főorvosi hivatalnál van, a honnan a közegészségügyi bizottság, majd a tanács és a közgyűlés elé kerül.* Feleki Béla dr. a választ köszönettel fogadja, de konstatálni kívánja,. hogy az állam 1888-tól a mai napig mit sem tett az elmebetegek gondozása körül a fővárosban, hanem minden terhet a fővárosra rótt. Ezért, nézete szerint, akkor cselekedett volna helyesen a polgármester úr, ha akkor, mikor a ministerúr azt a rendeletét kibocsátotta, hogy az országos tébolydába betegek ne vétessenek föl, ezt a rendeletet a közgyűlés elé terjesztette volna. Nézete szerint addig, míg a betegek gondozását az állam nem veszi a kezébe, a panaszok örökösök lesznek. A választ különben tudomásul veszi. A közgyűlés Csendics tanácsnok úr válaszát tudomásul veszi. Miről a polgármester úr jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő. !465. Dr. Vázsonyi Vilmos bizottsági tag felszólalván, a következőket adja elő: »Budapest törvényhatóságának tisztes hagyománya az, hogy a közgyűlés termében politikai szenvedélyek nem féktelenkednek, de a törvényhatóságnak ezen mindenki által elismert erénye tulhajtásaiban már nem erény. — A fővárosi törvény által biztosított joga a fővárosi közgyűlésnek, hogy politikai dolgokról véleményt mondjon és különösen