Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1896
11. 1896. május 13. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 633
18% május 13-án. - 63 L> —633. s zám. 209 múlt közgyűlésen benyújtott inditványa folytán előterjesztendő javaslattal együtt mutassa be a közgyűlésnek. Miről a tanács a tárgyiraton értesítendő !633. Kasils Péter biz. tag a következő interpellatiót terjeszti elő : »A t. közgyűlés minden tagja bizonyára tudomást szerzett a hírlapok közléseiből is, többen talán aulopsziából, saját tapasztalásból is azokról a vérengzésekről, a melyek a főváros utczáit vérrel fertőztették. Talán egyetlen egy lapnak kivételével az összes sajtó jelentései teljesen megegyeznek az esetre nézve. Én, t. közgyűlés, nem a sajtó jelentésére alapítom interpellatiómat, mert a múltbeli tapasztalatokból tudom, hogy a hivatalos jelentések nagyon fehérre mossák az illető eseteket és a rendőrség közegeit; a sajtónak néhány jelentése pedig talán a felhevülésben túlmegy a való tényálláson. Hanem a mit jelenteni akarok a t. közgyűlésnek, azt mint szemtanú tehetem s erre nézve hitelesen felajánlom. Be is jelentettem az illetékes kir. bíróság előtt. A miket mondani fogok, azokat mind magam láttam. T. Közgyűlés! A vasárnapi népgyűlés után történt, mikor a polgárok nyugodtan hazafelé vonultak, midőn a Kerepesi-út és a Körút sarkára értek, még mielőtt arra a nagyobb területre kimehettek volna, én, a ki szintén résztvettem a népgyűlésen, a Luther-utcza sarkán a békésen oszló polgárok egy részével felszálltam egy lóvonatú kocsira. Jelenthetem, hogy a közlekedés egyáltalában fenn nem akadt. A lóvonatú kocsik és a többi fogatok jobbra-balra közlekedhettek. Az a csoport, a mely arra vonult, csak egy kis része volt annak a 40.000-nyi népáradatnak. Sokan csatlakoztak hozzájuk, mert zeneszóval mentek. — Hiszen ha a veteránok, vagy katonák zeneszóval mennek, ezekhez is hozzácsatlakozik a járókelőkből kitelő publikum. A hozzájuk csatlakozó publikum legnagyobb része a lefuttatásról jött: gyermekek, nők, aggok és ifjak mindenféle rendből és rangból. Egyszerre hátunk mögött timad két lovas rendőr, megrohanja minden felszólítás nélkül a békésen haladó tömeget, keresztülgázol azon s azután támadja elől. Abban a perczben kitör egy házban elrejtve volt, körülbelül 50— 60, szóval nagyobb számú rendörcsapat s elülröl, oldalról megtámadja a tömeget, a mikor egy része elszaladt. Ezt már jeleztem. A mi az »Otthon<- irói kör előtt történt, nem láttam; de látták a külföldi sajtók képviselői s egy szemtanutói hallottam, hogy a menekülőket ismét megt imádták, úgy, hogy teljesen lehetetlen volt annak a népnek eloszlani. A lovasrendőrök felvágtattak a gyalogjárdákra, tiporták, taposták az asszonyokat, gyerekeket és a hol a kapukat becsukták, azokat kinyitották és oda is benyomullak és olyan vérengzést vittek véghez, hogy — magam láttam — a nők elájultak a kocsikban. Magam láttam, mikor egy munkást, ki védte magát s el akart szaladni, nem hagyták, megtámadták s kardcsapásokat mértek a fejére; maga egy rendőrfelügyelő tette ezt; láttam, esküt teszek rá. És a mikor 5 — 7—8 rendőr azt az embert véresre verte, a földre teperték és a mikor össze volt kötözve, akkor 8—9 rendőr körülvette és a kard markolatával, öklükkel verték. Nem tudom, él-e még, vagy meghalt, de mindenesetre halálos sebeket kapott. Ezeket magam láttam. Akár tervszerűen volt e dolog csinálva, akár nem, mindenesetre ugy volt csinálva, hogy vérengzés legyen, hogy az a nép ne menekülhessen. Mert megtámadták elölről, hátulról, jobbról, balról; magam láttam, esküt teszek rá önök előtt és a biróság előtt. Felszólítás nélkül támadták meg. Nem igaz az, hogy vörös zászló alatt mentek, hanem nemzeti színű zászló alatt »Éljen a haza!« »Éljen a szabad választási jog!« feliratú táblák alatt vonultak. A nemzeti lobogó palládiuma alatt vonult a nép, mely hitte, hogy a magyar nemzeti lobogó megvédi a szegény polgárt is. És ekkor történt, hogy Budapest utczáin a magyar nemzeti lobogót sárba tiporták a rendörök, összevágták a nyelét is. De nemcsak ezt; szemtanuk vannak rá; hogy a függetlenségi polgári kör lobogóját is, melyet mellékutczákon egy üreg ember vitt két kísérőjével, összevagdosták. Az öreg ember letérdelt és testével védte és csak sárosan, ron-
