Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1895

8. 1895. április 3 . rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 373 - 374

13 és hozzájárulás végett közölve nem lettek, s igy a tőrvényhatóság az engedélyezési tárgyalásnál jelenvolt képviselőinek eljárását el nem bírálhatta, még kevésbé hagyhatta jóvá. Nem nyújtatott továbbá mód és alkalom a székes főváros közönségének arra sem, hogy a szóban lévő vasút terveit és költségvetését megbírálja s igy más szempontból sem juthatott abba a helyzetbe, hogy a vasúti építési tőke nagyságáról tájékozódjék. Nem ismeri és nem ismerheti el a közgyűlés a kereskedelemügyi minister úr leiratában foglalt ama kijelentésnek jogosultságát sem, hogy az építési töke megállapítására kizárólag a magas kormány van hivatva, a mennyiben a beváltási jognak gyakorlása a székes főváros közönségét illetvén meg, a székes főváros közönsége, mint vagyonjogilag érdekelt fél nem csak méltányosságból, de jogánál fogva is méltán kívánhatja, hogy az építési tőke megállapítására befolyjon s arra nézve hozzájárulása kieszközöltessék. E felfogás helyességét igazolja egyébként ama ténykörülmény, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg a közúti vaspálya vonalainak villamos üzemre tervezett átalakítása iránt tartott engedélyezési tárgyaláson az építési töke magállapítására s egyáltalán az engedélyezési feltótelekre nézve létrejött jegyzőkönyvi megállapodások a székes főváros közönségével tárgyalás és hozzájárulás végett szintén közöltetni rendeltettek. A mi pedig azt a körülményt illeti, miszerint a területátengedósi szerződés a megtartott engedélyezési tárgyalást követőleg s az akkor létrejött megállapodások teljes ismeretével köttetett meg: megjegyeztetik, hogy az építési tőkének kormányhatósági szempontból egyoldalú megállapítása nem zárja ki azt, hogy a vasútnak megváltása esetére a székes főváros közönsége saját vagyoni érdekeit külön biztosithassa; s ez vezette a székes főváros közönségét arra, hogy a kérdésben levő szerződós 7. íjában ennek megfelelőleg gondoskodjék, mely szerződés kormányhatósági jóváhagyást is nyervén, annak jogórvéuyessóge többé kétségbe nem vonható ós pedig annál kevésbé, mert a ministeri leirat azon indokolása, hogy a szerződésnek kormány hatósági felülvizsgálata alkalmával a szerződés 7. §-a úgy értelmeztetett volna, hogy csak a forgalmi eszközökre és a tartalékalapra kihasított 310.000 frt elszámolását követelheti beváltás esetén a székes főváros közönsége, el nem fogadható, mert a szerződés 7. §-a világosan az 5. §-ban körülirt építési ós üzleti berendezési tőkéről, vagyis az egész 3,600.000 írtról szól, a melyből 100.000 frt kihasítandó az 5. §. szerint, tartalékalapul, de nem fogadható el a fenti indokolás még azért sem, mert a magas kormány arról, miszerint a szerződés kérdéses szakaszát máskép értelmezte volna, a székes főváros közönségét annak idején nem értesítette, és a szerződést minden észrevétel nélkül feltétlenül jóváhagyta. Ennélfogva, és pedig tekintettel arra, hogy a teruletátengedósi szerződés 7. §-ának a megváltási árt szabályozó a) pontja a szerződés 5. §-ára való egyenes hivatkozással kifejezetten fentartja a székes főváros közönsége részére azt a jogot, hogy a vasúti építési és üzleti berendezési tőkének a megváltás esetében való igazolását és elszámolását követelhesse, a közgyűlés ezen építési tőkének átalány természetét el nem ismerheti, hanem igenis ezen tőkét oly maximalis építési tőkének tekinti, melynek a vasutba történt tényleges befektetése megváltás esetén igazolandó. Egyébiránt a dolog természetéből is önként következik, hogy a vasútnak a székes főváros általi megváltása esetére a székes főváros közönsége csak az ilyetén módon megállapított, vagyis maximális építési töke elszámolásának kikötése mellett óvhatja meg az esetleges károsodások ellen saját vagyonjogi érdekeit, a mint br>gy a közúti vaspálya-társaság vonalainak villamos üzemre tervezett átalakítása alkalmából is a kereskedelemügyi ministeriumban megtartott engedélyezési tárgyaláskor a vasút építési ós üzleti berendezési tőkéje hasonló elvek szerint állapíttatott meg. 4